Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években

kiágazó 35 km hosszú déli ágon pedig Kunszentmártonig, a Körösök völgyébe jut el a víz, így vált az ország egyik legszárazabb területe, a Közép-Tisza vidéke öntözhetővé. A Körösvölgy ökológiai vízellátását a Főcsatorna gravitációs úton tudja biztosítani. A Tisza-tóból kivezetett vízmennyiség alkalmasint 4-5-szöröse lehet az országba a Körösökön beérkező összes vízhozamnak. A 2003-as rendkívüli aszályos évben ez a vízátvezetés tette lehetővé, hogy a Körösök medre nem száradt ki. A Főcsatornába Abádszalóknál egy szivattyútelep emeli át a Tisza-tó töltése melletti szivárgó csatornák vizét.

A Nagykunsági-főcsatorna főágának alsó szakasza

Jóllehet az 1979-es esztendő kemény tiszai árvízzel kezdődött, 59 napig tartott az ár- és belvízvédekezés50, ám a nyár közepére az öntözési kedv magasra szökött. Az öntözött terület május-június első felében mintegy 46 000 ha-t tett ki, amiből kb. 10 000 ha-nyi rizstelep kétszeri árasztásához biztosítottak vizet. A halastavak 100%-át fel tudták tölteni (1858 ha). A mezőgazdasági üzemeknek felajánlottak 126 szivattyús gépcsoportot, amiből a nyár közepéig 35-öt vettek igénybe. A vízmérleg abban az időben 55-60 m3/s volt, de még rendelkezésre állt 10-20 m3/s fennmaradó szabad vízkészlet. Júliusban több mint 50 000 ha-on öntöztek. Amikor az év végén összesítették az eredményeket kiderült, hogy a Közép-Tisza vidékén az országos átlagnál némileg magasabb, 51%-os értéket ért el az öntözőkapacitás igénybevétele. Ennek a viszonylag alacsony kihasználtságnak az oka az időközben bekövetkezett csapadékosabb időjárás volt.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) a MÉM megbízása alapján összesen 146 (ebből 128 üzemeltetett) felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözőtelepen végzett ökológiai kapacitáskihasználási kísérletet. Az eredmények azt mutatták, hogy a termesztett növények természetes és mesterséges úton biztosított vízigényét július 31-ig a Duna-Tisza közén 85%-ban, a Tiszántúlon pedig 92%-ban elégítették ki. Ebben az esztendőben minden szántóföldi növény - a búza is - és a kertészeti kultúrák is igényelték az öntözővizet. Ezt igazolta a tiszaföldvári Lenin Mgtsz, adatsora is, ahol 1979-ben 880 hektáron öntöztek búzát, és mintegy 8 q/ha többlettermést értek el a nem öntözött búzaterületek átlagához képest.

50Dr. Nagy Illés: Az 1979. első félévi tervteljesítés tapasztalatai és a további feladatok. Közép-Tisza, 1979/8.

149