Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
Mindezek után tanulságos volt az általános értékelés,51 amely jó néhány korábbi észrevételt igazolt és egyben meghatározta a kibontakozás irányát is. Válogassunk ezek közül: • Magyarországon több mint 900 mezőgazdasági üzem rendelkezett öntözésre berendezett területtel, de ezek közül kb. 600 gazdaságban az átlagos öntözőterület 72 ha nagyságot ért el. Ekkora területet a gazdaságok csak akkor öntöztek, ha azon zöldség, gyümölcs, vagy szőlő, esetleg szaporítóanyag-termelést folytattak, szántóföldi növényeket ilyen nagyságrendben nem öntöztek. Az öntözésre berendezett terület mintegy 200 gazdaságban érte csak el, vagy haladta meg az 500 hektáros értéket, ahol valóban jelentősége volt az öntözésnek. • A Központi Statisztikai Hivatal hiába tartotta nyilván az öntözőgépi teljesítőképességet, ha a 451 000 hektáros összkapacitásból 285 000 hektárt ellátó hordozható öntözőberendezések közel 30%-a 10 évnél idősebb volt. Ezen eszközök amortizációs ideje 10 év, ami egyértelműen arra utalt, hogy ezeken a területeken valójában nem is használták az elöregedett berendezéseket. A működtethető öntöző egységek 95%-a kézi áttelepítést igényelt, s ezeket a tsz-ek többsége nem tudta a szükséges két műszakban üzemeltetni. • Az öntözési kihasználtság statisztikai módszere is megújításra szorul, hiszen a korszerű, s fokozatosan bevezetni tervezett ökológiai mérési módszer jobban figyelembe vette a növényi kultúrák vízigényét és az öntözési üzemrend összefüggéseit. Az értékelés szerint a tényleges kapacitás kihasználás mérését a vízdíj 1980-ban tervezett emelése is elő fogja segíteni, hiszen ennek hatására az üzemek meg fognak „szabadulni" azoktól a vízjogi engedélyektől, amelyekhez csak az addig használt alacsony vízdíj miatt ragaszkodtak. 1980. január 1-től (az 5/1979. (XII. 14.) OVH-ÁH sz. rendelkezés alapján) emelkedett az öntözésekhez, valamint halastavak számára szolgáltatott víz közel két évtized alatt változatlan ára. Ezzel a lépéssel a szolgáltatott víz árát közelítették az előállításához szükséges ráfordításokhoz. Az említett rendelkezést az is indokolta, hogy 1979-ben a szolgáltatók kiadásának mindössze 10-15%-a térült meg, miközben pl. 1982-re a víz előállításának költsége a duplájára növekedett. ATRVVV-nél a költségek emelkedésében az is szerepet játszott, hogy az öntözésre használt víz egyre gyakrabban szennyeződött a mezőgazdaság és az ipar szennyvizeitől, amit csak a csatornák többszöri átöblítésével lehetett kiküszöbölni. Az ország gazdasági helyzetének romlása az év második felében a kormányt a beruházások visszafogására, korlátozására késztette, amelyek érintették az öntözésfejlesztést és öntözési rekonstrukciók folyamatát is.52 Ennek hatására az általános értékelésben megjelent az a vélemény is, hogy az V. ötéves terv öntözésfejlesztési célkitűzései, mintegy 25-30 000 ha nagyságban már nem fognak megvalósulni. Jóllehet a korábbi igényekre alapozott főművi létesítmények el fognak készülni, hasznosításuk azonban - legalábbis rövid távon - nem lesz biztosítható. Annak érdekében, hogy a korszerűtlen kézi áttelepítésű öntözőberendezések mielőbb kikerüljenek a használatból, a MÉM intézkedett és megvonta az állami támogatást ezek beszerzésétől.53 Miután a gazdaságok vásárlóereje csökkent az AGROTRÖSZT a korszerű gépeket is nehezen tudta eladni, így a következő esztendőre már nem rendelt az ipartól új berendezéseket. 51 Dr. Szilárd György: Az idei év tapasztalatai, öntözés-üzemelési feladatok. Magyar Vízgazdálkodás, 1979/11-12. 52 „A népgazdaság közismert okokkal és tényezőkkel összefüggő gazdasági problémái megkívánják, hogy a felhalmozás mérséklődjék, a beruházások volumene csökkenjen." (Stimm Miklós: A VI. ötéves terv építési feladatai. Magyar Vízgazdálkodás, 1980/6.) 53 Dr. Szilárd György: A hazai öntözéses gazdálkodás és fejlesztésének lehetőségei, főbb feltételei. Öntözéses Gazdálkodás, 1999. 150
