Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Épül/get/nek az árvízi tározók - a VTT folytatása
A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési program 2003-ban nagy lendülettel vette kezdetét, de ahogy évről-évre gyengült az állami költségvetés helyzete, úgy tolódtak el a beígért határidők és feladatok. A kormányzati nehézkességet is meg lehetett érteni, hiszen nem csupán a műszaki megvalósítás időigényéről volt szó, hanem meg kellett egyezni a földtulajdonos gazdákkal, mely hol sikerrel járt, hol pedig nem. Sikertelen egyeztetést követően a kisajátítási eljárásokat is le kellett folytatni. A hatósági engedélyeztetések is késlekedést okoztak, mivel a törvény által előírt környezeti hatástanulmányokat is el kellett készíttetni, ráadásul az árvízszint-csökkentő tározók töltéseinek nyomvonala a magaslatokat követi, s ezeken találhatók a valamikori települések, tehát a régészeti lelőhelyek tekintetében is húzódó feltárásokat kellett finanszírozni. Tetézte minezt, hogy, 2003-hoz képest az ország gazdasági teherbíró képessége is csökkent, továbbá az azóta bekövetkező árvízi események védekezési-helyreállítási-kárenyhítési költségei ugyancsak az állami költség- vetést terhelték... Az érintett közép-tiszai települések polgármesterei panaszkodtak arra, hogy az elején sok olyan közcélú beruházás (belvízrendezés, csapadék- és szennyvízcsatornázás, közutak megépítése stb.) ígéretét is megkapták, amelyek idő múltával - legalábbis részben - kikoptak a programból. Pedig e többmilliárdos beruházáshoz kötelezően kapcsolódó és kilátásba helyezett kompenzációs infrastruktúra- és vidékfejlesztések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság elfogadta az árvízszint-csökkentő tározók területének kijelölését, az ottani földek átminősítését és a nyomvonalak kisajátítását. Meg kell jegyezni, hogy a tározók által érintett, összességében mintegy 40 ezer hektárnyi területnek alig harmada volt állami kézben, tehát a birtokosokkal meg kellett egyezni a terület használata tekintetében. Utóbbi területekre vonatkozóan többféle ajánlat létezett: végső esetben felajánlották a tulajdonosnak, hogy az állam piaci áron megvásárolja a földjét, de meg lehetett állapodni a földcseréről, vagy a 60 éven felüli gazda választhatta az életjáradékot is. 2003-ban még az volt a hivatalos álláspont, hogy a tározók kijelölt területén nincs akadálya a további gazdálkodásnak. „Aki továbbra is művelni kívánja a földjét, megteheti, ez esetben az állam az elképzelések szerint a nemzeti agrárkömyezetvédelmi programhoz hasonló többlettámogatást, illetve árvíz után kártérítést fizetne, valamint állná a talaj rekultivációjának költségeit."128 Azzal, hogy a kormányzat a beruházás finanszírozását „áttolta" az uniós projektek közé, megszűnt annak lehetősége, hogy a kiegészítő infrastrukturális munkákra ebből a forrásból lehessen pénzeket elkülöníteni. Mindezek ellenére pl. Tiszaroffon és Tiszagyen- dán csatornáztak,129 Tiszabő településen pedig belvízelvezető és -tározó rendszert építettek ki a VTT kapcsán. S a töltéskoronákra beígért kerékpárutak is szépen épültek. A kormányzat mindenesetre az önkormányzatokra mutogatott azzal, hogy „túlzottak voltak a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos társadalmi elvárások", a polgármesterek pedig azzal érveltek, hogy vésztározók kijelölésekor beígért, úgynevezett lakossági jóléti szolgáltatásoknak csak egy része valósult meg, s a tájgazdálkodással,130 a vidék megtartó erejének erősítésével összefüggő programok kimaradtak a megvalósításból. 776 128 Laczi Zoltán: Tervezhető a „Vásárhelyi". Új Néplap, 2003. április 23. 129 Ezzel Tiszaroffon elérték a 65, Tiszagyendán pedig a 60%-os csatornázottsági állapotot. A szennyvíztisztítómű és a csatornahálózat próbaüzemét 2008 márciusában indították. (PolyAk Adrienn: Szó sincs az ígéretekről. Új Néplap, 2007. november 5.) 130 A tájgazdálkodás egyes lehetséges területeiként a tervezők a következőkre hívták fel a figyelmet: ártéri gyümölcstermesztés; ártéri erdőtelepítés, -kezelés; legeltető állattartás; biogazdálkodás; vidéki turizmus, ökoturizmus, vízi turizmus.
