Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Ha nincs árvíz, előtérben a környezet- és természetvédelem - nemzetközi pályázatok
sza 305,68 km, ami csak48%-os kiépítettségnek felel meg. A korábbi időszak fejlesztései (helyreállításai, beruházásai) révén tehát mindössze 3%-kal sikerült a kiépítettségi mutatót növelni.90 A harmadfokú szinteket alig meghaladó vízállás nem igazán terhelte meg a töltéseket, csak a 2000-ben felújított szakaszok víz felőli oldala és felázott töltéskoronája sínylette meg a tavaszi árvizet és a védekezési munkákat. A felülvizsgálat azonban azt is megállapította, hogy minden töltést keresztező régi műtárgy, statikailag sérült zsilip rejtett veszélyforrás, ezért ezek felújítása, vagy kicserélése elsőbbséget élvez. Lényeges eredményként könyvelhető el még, hogy 2001-ben Szolnok város kezelésében lévő tiszaligeti körtöltésnek nem csupán a kiviteli terve készült el, hanem magát a beruházást is befejezték abban az évben (igaz ez sokáig csak a felét tette ki a szükséges hossznak), ami tovább növelte a város árvízi biztonságát. Ugyanakkor az 1999. és 2000. évi árvizek fenyegetését elszenvedő kunszentmártoniak hiába lobbiztak a Körös-töltés felújítása érdekében. A gazdasági tárcával folytatott egyeztetéseket követően világossá vált, hogy a 2003. évi költségvetésben nem lesz fedezet a Körös árvédelmi rendszerének a megerősítésére (a töltések felújítására, illetve a folyó szabályozását és vízgazdálkodását lehetővé tévő Bökényi Vízlépcső felújítására).91 A Tisza-Köröszug településeinek biztonsági kitettségére a 2006. évi árvíz szolgáltatott „gátcsúszásos" bizonyítékot. Ha nincs árvíz, előtérben a környezet- és természetvédelem - nemzetközi pályázatok Ha a nemzetközi pályázatok előzményeit tekintjük, akkor a szolnokiak eléggé sajátos helyzetben voltak, hiszen a KÖTIVIZIG működési területe sehol nem érintkezik valamely országhatárral, ugyanakkor vízgazdálkodási problémáik összetettsége alkalmassá tette őket arra, hogy országhatáron átívelő nemzetközi együttműködések részesei lehessenek. Amikor az 1990-es évek első felében a magyar szaktárca (KHVM) és a bajor vízügyi szolgálat között megtörtént a kapcsolatfelvétel, akkora magyar fél a KÖTIVIZIG-et jelölte ki a bajorok együttműködő partnerének. Az együttműködés a kölcsönös megismerkedés után komolyabb fordulatot a 2000. évi árvíz után vett, amikor mindkét fél szembetalálkozott azzal a vízgazdálkodási-folyószabályozási problémával,92 miként lehet a töltésezett folyók hullámterének kezelését, fejlesztését oly módon megoldani, ami egyrészt lehetővé teszi az árhullámok károkozás nélküli levezetését, ugyanakkor - az Európai Víz Keretirányelv szellemében - figyelembe veszi az adott víztest ökológia igényeit és hasznosítását, az áradások természetes visszatartását, a tájképi jellegzetességeket és a természetvédelem szempontjait. Azaz röviden: a lehetséges érdekeltekkel egyeztetve miként lehet elérni a fenntartható folyókezelés céljait.93 Mindennek időszerűségét az az újfajta gondolkodás is alátámasztotta, ami a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési programját meghatározta a 2000-es évek elején. Érdemes megemlíteni, hogy ebben a korszakban a klasszikus folyószabályozási tevékenység - újabb és újabb szempontoknak megfelelve - egyre inkább folyógazdái90 Boros László: Az árvízvédelmi művek őszi felülvizsgálata. Közép-Tisza, 2001/5-6. 91 Veszélyes marad a gát. Új Néplap, 2002. december 19. 92 A bajoroknál 2001-ben egy dunai töltésszakadás ugyanúgy komoly károkat okozott, mint a Felső-Tisza vidékén a tarpai töltésszakadás. 93 G. Haimerl-S. Kettler-Hardi-Lovas A.: SUMAD Kézikönyv a töltésezett folyók hullámterének fenntartható használatához és kezeléséhez. Szolnok, 2006. 101
