Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
Előszó
Előszó Ha meg akarjuk érteni azt a kort, amelyben a hazai kultúrmérnökség megkezdte országépítő tevékenységét, kissé vissza kell lépnünk az időben. A 19. század első felében kibontakozó reformkor nagy alakjai nemcsak politikai téren igyekeztek az ország társadalmi berendezkedését hozzáilleszteni a haladás nyugat-európai szekeréhez, hanem a gazdasági tartalékok feltárását, az okszerű mezei gazdálkodás elterjesztését is programjukba emelték. A merészebbek a hazai ipar gyors ütemű fejlesztését is lehetségesnek vélték, mert meggyőződésük szerint a jónak, hasznosnak és célszerűnek az élet egyetlen területén sem lehet tartósan alternatívája. Hogy napjaink közgondolkodása a reformkor nagy kísérletét mindezek ellenére inkább csak politikai tekintetben értékeli, amelynek csúcspontja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, abban az a leegyszerűsítő történelmi szemlélet a hibás, amely a népek, nemzetek történetét többnyire a háborúk, forradalmak, pártviszályok kapcsolatában képes felfogni. így nyilván színesebb a kép, amelyben lánglelkű apostolok, gáncsnélküli hazafiak és az általuk mozgósított lelkes és egyakaratú tömeg a főszereplő. A reformkor azonban nem csupán a politikai élet mezőjében ért el eredményeket. A szerepeket jóval több résztvevő között osztották ki. A nemesurak, ügyvédek, irodalmárok hátterében egyre nagyobb befolyásra tettek szert a jól képzett mezőgazdák, és a mérnökök is. A magyarországi mezei gazdaság fejlődésének alapjait éppen a mérnökök munkája vetette meg a jelentős vízszabályozások megindításával. Az 1820-as években elkezdett vízrajzi felmérések mutatták meg a kormányzatban érintett nagybirtokosoknak, milyen hatalmas területek vannak az országban a vizek kénye-kedvének kiszolgáltatva. Az átfogó vízimunkák — elsősorban a napjainkban annyit emlegetett Tisza-szabályozás — szükséges, de nem elégséges feltételét jelentették az Alföld népe gazdasági gyarapodásának. A munkálatokat megszakította ugyan a szabadság- harc, de az önkényuralmi kormányzat hamar belátta, hogy azt folytatni kell, nem szabad akadályozni a vízszabályozó és ármentesítő társuk7