Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
Előszó
tokba tömörült birtokos nemesség törekvéseit, hiszen az eredményekből fakadó többletjövedelem az államkincstárnak adóbevételt jelenthetett. A feltartózhatatlan gazdasági fellendülés, valamint a kor műszaki forradalma kikényszerítette az infrastruktúra fejlődését. A kiegyezéssel pedig új lehetőség nyílott a hazai vízügyek terén a „mérnöki forradalom” beteljesedésére, melynek eredményeképpen az 1880-es évek végére lezajlott a hazai ármentesítések első nagy korszaka. Némileg más volt a helyzet az öntözések tekintetében. Széchenyi lelki szemei előtt egykor az ármentesítést betetőző öntözéses gazdálkodás kialakítása lebegett, de erre az idő, a kiegyezést követően, még sokáig nem érett meg. Nem csupán azért, mert teljességgel hiányoztak az erre vonatkozó törvényi feltételek, hanem azért is, mert az öntözés egy merőben más gazdálkodási kultúrát igényelt volna, mint amilyet az akkori hazai viszonyok között gazdálkodók megszoktak. A talajjavítás, a föld termőerejének okszerű kihasználása csak a 19. század utolsó másfél évtizedében vette kezdetét. Időközben napvilágot láttak az első elképzelések az Alföld aszály által veszélyeztetett területeinek öntözésére, igaz, a csapadékosabb évtizedekben e tervek a kormányzati íróasztalok fiókjainak mélyére kerültek. E téren lényeges előrelépést csak a Kvassay Jenő által megszervezett kultúrmérnöki hivatalok szívós munkája hozott. A kultúrmérnöki szolgálat életrehívását (1879) az is indokolta, hogy a nagy vízszabályozási munkák az ország sík területein befejezésükhöz közeledtek, s gondoskodni kellett az immár vízmentesített területek talajának javításáról, amire egyébként a mezőgazdaságot az ország lélekszámának gyarapodása és az európai gabonakonjunktúra is késztette. A Kárpát-medence talajai ugyanis kevés kivétellel rossz vízháztartásúak. A gyakran szélsőséges időjárás következtében hol túlságosan is telítettek nedvességgel, máskor viszont erősen kiszáradnak. Ezért különösen fontossá vált a talaj vízállapotának „kormányzása”, az időjárási anomáliák hatásainak kiegyenlítése — az alagcsövezés, öntözés és más műszaki beavatkozások alkalmazásával. A kultúrmérnökség tevékenysége nagy lendülettel indult, s rövid egy évtized alatt jelentős sikereket ért el. Nem véletlen hát, hogy idővel a 8
