Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)

A hazai öntözések ügyének fejlődése - Az öntözésügy helyzete a 19. század második felében - Az öntözések a reformkorszakban

Korizmics László (1816- 1886)

tetőzte volna be — az első feladatot fontosabbnak ítélték, mint az öntözés bonyolultan költséges, sok élőmunkát igénylő, tapasztalatok nélküli gazdálkodási módjának bevezetését. Pedig az állattenyésztés belterjessé válásához sok takarmányra volt szükség, amely csak az öntözött műrétek segítségével volt folyamatosan biztosítható.

Az öntözések gondolatának, hasznosságának megfogalmazása nagyon fontos volt, gyakorlati propagálása az előrelépés egyik lényeges feltételének tekinthető, azonban mindezek hangsúlyozása mellett is egyet kell érteni Trümmer Árpáddal1, aki az öntözések vitás kérdéseit boncolva a következőket írta: „Az öntözéses gazdálkodás megszületését a gazdasági viszonyok kényszerítő hatására kell visszavezetni. Ha ezek a kényszerítő föltételek beállanak, akkor akarva, nem akarva reá kell térni arra az útra, amelyre a gazdasági kényszer szorítja a mezőgazdaságot. Ez a kényszer akkor szokott jelentkezni, amikor a mezőgazdasági kivitelre berendezkedett ország népessége annyira megszaporodik, hogy a szokásos termelési mód mellett már nem marad feleslege. ”

Tehát annak oka, hogy az öntözések a 19. század első felében inkább verbá1 Trümmer Árpád.: A magyar öntözések néhány vitás kérdése. Bp„ 1935. 215.p.

24