Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
A hazai öntözések ügyének fejlődése - A kultúrmérnöki szolgálat és az öntözések ügye
lisan mint gyakorlatilag folytak - elsősorban abban keresendő, hogy az akkori gazdálkodási kultúrák közül azok voltak a meghatározóak, amelyek kevéssé, vagy egyáltalán nem igényelték az öntözéses agrotechnikát. Ami az utóbbi kérdéskört illeti, mindmáig alapelv, hogy a jó öntözésnek jó lecsapolás és belvízrendezés az alapfeltétele. Magyarországon a múlt század közepén épphogy elkezdődtek az átfogó vízimunkálatok - elsősorban a Tisza völgyében - s az egész munka messze volt még a befejezéstől. Az öntözőgazdálkodás bevezetéséhez szükséges hitelek problémája is jellemző volt nemcsak a reformkor, hanem az azt követő időszak gazdasági életére. A hiányzó hazai „eredeti tőkefelhalmozás” nem tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági fejlesztésekhez szükséges itthoni tőke rendelkezésre álljon. Sőt, ami kevés tőkét a mezei gazdálkodásban össze lehetett gyűjteni, az is jobbára kikerült a mezőgazdaság vérkeringéséből, s eltűnt a nagyobb megtérüléssel kecsegtető vasútépítkezések és ipari beruházások vállalkozóinak feneketlen zsebében. A kultúrmérnöki szolgálat és az öntözések ügye Ha az 1863. évi nagy alföldi aszálykatasztrófát követően kidolgozott különböző öntözési elképzelések nem is valósultak meg, a kisebb horderejű helyi kezdeményezések - főleg a Dunántúlon - eredményre vezettek. Az eredményekhez persze azt is hozzá kell tenni, ahol egy öntözéseknek elkötelezett mérnök, vagy gazda kihullott a sorból, ott az öntözés ügye is könnyen megfeneklett. Jellemző volt a korra, hogy míg a vasútépítkezésekhez a mérnököket országszerte keresték, addig az öntözési tervekkel a mérnök maga volt kénytelen felkutatni kisszámú megbízóját. Jelentősen változott a helyzet a kultúrmérnöki hivatalok 1879. évi megszervezését követően. Amíg a 19. században az ármentesítéseket és a lecsapolásokat, valamint a belvízlevezetést - ha kemény küzdelem árán is, de végrehajtották, addig merőben más volt a helyzet a talajjavítások, az öntözések tekintetében. A vizek kártételeitől való megszabadulás ugyanis népszerű volt a birtokosok között, arra könnyebben lehetett társulatot szervezni. Elég volt ehhez az adott terület birtokosai arányos többségének összefogása. Ezek a munkák voltak egyébként a talajjavítás első lépcsőfokai. Mivel azonban az egyes birtokok gazdálkodás és jövedelmezőség szempontjából nem álltak azonos színvonalon, a későbbiek során már csak a korszerűbben szervezett gazdaságok urai igényelték a birtokuk továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen talajjavító beruházásokat. Ehhez 25
