Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

37. Folyószabályozási munkák a Sebes-Körös mentén az 1890-es években. környéki emelkedését a háború előtt már tanulmányozták, a Mohács alatti szakasz általános rendezésére az 1908. évi törvény alapján jelentős összeget szántak, ám a háború miatt a tervből igen kevés valósulhatott meg. (BENEDEK, 1932) A Magyar-Román Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság számára sok tanulsággal szolgált az 1925. év decemberében a Fehér-és Fekete-Körös deltáján keletkezett pusztító árvíz. Az áradás az akkor már Romániához tartozó Arad-megyei Társulat területén, a Fehér-Körös jobb parti régi árvédelmi töltését 14 cm-rel meghaladva tört át, 16 000 kh területen elöntötte a Körösök deltáját, elsodorta a tanyákat, teljesen elpusztította az őszi vetést, s a lakott területeket is 150 cm magasan borította az árvíz. Az áradás során Gyula is veszélybe került, s a helyzetre jellemző, hogy a legközvetlenebbül érdekelt Alsófehérkörösi Ármentesítő Társulat főmérnöke magánértesülés révén tudta meg a gátszakadás helyét. Mire a hivatalos információ eljutott hozzá már eldőlt, hogy a város megmenekült, az ártér azonban menthetetlen volt. Az Állandó Műszaki Vízügyi Bizottság később a helyszínen tanulmányozta a történteket, kutatta és megállapította az okokat, s javaslatokat tett a román kormánynak a legszükségesebb árvédelmi intézkedésekre. A román részről megindult partbiztosítási, töltésemelési munkákhoz a magyar műszaki bizottság átadta a korábbi körösi terveket, s ettől fogva a magyar-román építési bizottság évről-évre a helyszínen győződhetett meg a munkálatok előre haladásáról, vagyis az árvédelmi helyzetről. A munkák a társulatok anyagi helyzete miatt lassan haladtak, a romániai földreform miatti tulajdonos váltá-