Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
ELOSZO Hazánkban egy-egy terület használhatósága szempontjából mindig meghatározó volt az ott található vizek szabályozott volta, vagy kiaknázható előnyeik feltárása, elsősorban az általuk okozott károk megszüntetése vagy legalábbis mérséklése miatt. Közismert tény - illetve őszintén reméljük, hogy közismert, Magyarország területének 50 %-át fenyegetik árvizek vagy belvizek! így okkal mondhatjuk, hogy hazánk vízkár-veszélyeztetettsége csak Hollandiáéhoz hasonlítható, ahol a terület jelentős része a tenger szintje alatt helyezkedik el. És igaz ugyan, hogy évszázadok kemény munkájának nyomán mindkét ország vízviszonyai szabályozottakká váltak, ám míg Hollandiában az e munkákat végző mérnököknek nemcsak szobrot állítottak, de nemzeti hősként is tisztelik őket, addig a magyar VÁSÁRHELYI Pál a Tisza szabályozás terveinek vitájába roppant bele, s utódait is nemegyszer érték igaztalan vádak. VÁSÁRHELYI terveit az akkori bizalmatlanság légkörében az olasz PALEOCAPÁval véleményeztették, jó évszázaddal később a Tisza-tavi fejlesztés felülvizsgálatával a megfellebezhetetlen véleményű szovjet szakértőket bízták meg. Nem volt ez másként a közelmúltban sem, amikor a Duna vízgazdálkodási problémáinak tisztázására a döntéshozók a magyar mérnökökkel szemben holland szakértők véleményét kérték ki. A hazai vízgazdálkodás gondjainak megoldását tehát történelmünk minden fázisában végigkíséri egyfajta belső vita, aminek eldöntését általában külső "prófétáktól" várjuk. Fel kell tennünk a kérdést: tanultunk-e valamit e jelenségek keletkezésének történetéből? Lehet-e tanulni a múlt hibáiból vízügyi problémáink megoldásának egyszerűbbé tétele érdekében? Hiszen, ahogy egykor a Tiszánál, majd utóbb a Tisza-tónál és a Dunánál is - sok-sok pénz felesleges elköltése után derült ki, hogy a magyar mérnök munkája volt a jó, vagy a jobb - évszázadok eltelte után úgy tűnik, még mindig a messziről jött mérnök a megbízható döntőbíró.