Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

(A könyv később, 1892-ben "Gátvédelem" címmel meg is jelent. PECH komoly gyűjtést végzett mérnöktársai körében, hogy minél alaposabb és gyakorlatiasabb szakmunkát tehessen le az asztalra. Önvallomásnak is beillenék a kötet előszavának sorai: "...amidőn [a kezdő mérnök] legelőször vesz részt az árvíz elleni küzdelemben teljes tájékozatlanságában, s nagy szorultságában azt sem tudja, kit kérdezzen meg... kinek a tanácsát kövesse, hogy a reá bízott védelmet célszerűen vezethesse") GONDA Béla cikkében még két dolgot említett meg, amely szerinte nélkülözhetetlen a sikeres védekezés során: az árvízi előrejelzéseket és a működő telefonhálózatot. Az 1888 tél végi és kora tavaszi időjárási események az egész országra kiterjedő árvízi jelenségeket idéztek elő. Március közepén a Bega, a Maros, az Árva és a Vág, majd a Szamos és a Körösök, azután az utóbbiakkal csaknem egyidőben a Hernád és az Ipoly öntött ki medréből. A vésztározás egyik korai előfutárának tekinthető az az intézkedés, amelynek során 1888. március 17-én - Szatmár városának megmentése érdekében - katonai biztosítást igénybevéve - átvágták a nagykárolyi országutat. A kiömlő víz a folyó balpartján rohant le, s rövid idő alatt az árvíz szintje másfél métert apadt. Szatmár ezúttal megmenekült a víztől. Hogy miként zajlott ezidöben egy árvédekezés, idézzük fel röviden LEIDL Henriknek, a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat mérnökének beszámolóját. (LEIDL, 1888) Az aggasztó hírek hatására a társulati igazgató a járás főszolgabírójával együtt beutazta mindazon községeket, amelyeket a szükséges közerő kiállítására köteleztek, s a települések elöljáróit felkészítették arra, miként vehetik fel a legsürgősebben a kapcsolatot a társulattal. Ezzel egyidőben az érdekelt birtokosokat is tájékoztatták a kialakult helyzetről, s lelkükre kötötték, hogy a vész idején a társulati közegeket minden eszközzel támogassák. Azokra a gátszakaszokra, amelyek a korábbi időszakban is kritikusan viselkedtek, a védanyagokból tartalékkészleteket telepítettek. Minden járásban tutajokat szereltek fel a szakadások elhárításához szükséges anyagokkal. A folyammérnöki hivatal segítségével az összes hídnál feltörték és eltávolították a jeget. Ilyen előkészületek után március 10-én megindult az áradás, amely az addig észlelt legmagasabb és legtartósabb árvízszinteket hozta magával. A folyamatos védekezés március 11-én kezdődött és 22-ig tartott. A legveszélyesebb helyzet azon a töltés-szakaszon alakult ki, amelynél kisajátítási nehézségek miatt a töltések padka nélkül épültek meg. Az itteni vízfolyásokat egy nap és két éjszakán át tartó megfeszített munkával a közeli község elöljárósága, valamint a szolgabíróság és a csendőrség segítségével - sikerült elzárni. Amint arról a "Gazdasági Mérnök" című hetilap 1888. július 1-jei száma beszámolt, kevésbé volt szerencsés a védekezés a Heves-Szolnok - Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat területén. A Tisza árvize Sarud határában olyan, addig nem tapasztalt magasságot ért el, hogy a társulat műszaki közegei a minisztériumtól kértek segítséget. A miniszter által