Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

21. Karózással védett társulati töltés vízfelőli oldala. (HÁRY Gyula rajza) kiküldött állami mérnök hamarosan át is vette a védekezés irányítását. A konkrét események ismertetését mellőzve meg kell említeni, hogy a szükségessé vált ideiglenes gát építését a társulati munkások és a közerő közösen végezte, de ezzel sem tudták az esti órákban bekövetkező töltésszakadást megelőzni. Noha a katonaság határozottan fellépett, hogy a munkásokat és a közerőt visszatartsa, a szakadás láttára mindenki hanyatt-homlok menekült, így a helyszínen nem maradt más, mint a társulati védbiztos, az állami mérnök, a megyei főügyész és a rend fenntartására kiküldött megyei biztos, akik szintén a közeli magaslaton fekvő lelkészi lakba menekültek. A szakadást követő általános nyugtalanságot a sarudiak követelése is fokozta, akik - hogy a település magasabban fekvő részét az ártól megóvják - mindenképpen át akarták vágatni azt a használaton kívüli szárazgátat, amely egyelőre meggátolta, hogy a víz maradéktalanul elöntse az árteret. A követelést az állami mérnök véleménye alapján a megyei kiküldött jogosnak ismerte el, és intézkedett a gát megnyitásáról. Az állami mérnök ezt követően a szakadás eltöltésére sürgős segítséget kért a minisztériumtól, mivel a megyei alispán által kirendelt közerőt használhatalannak ítélte. Miután ő jelentéstételre visszautazott Budapestre, intézkedésére a helyszínre küldtek 240 katonát 13 tiszt vezérletével, s ugyancsak megérkezett a munkák irányítására kiküldött miniszteri biztos, valamint a társulat mellett működő miniszteri megbízott mérnök. A vezérlet ezek után a miniszteri biztos kezébe került. Mérnök kollégáival tanácskozva döntött a szükséges munkákról, a cölöpverő gépek felállításáról. A rendkívül kedvezőtlen, szeles időjárás azonban olyan veszélyessé tette a munkát, hogy a műszaki csapatok parancsnoka a munkát abbahagyta, s saját katonai elöljáróságának távirati jelentést küldött a kialakult helyzetről. A miniszteri biztos egyrészt a társulati jegyzőt jelentéstételre Budapestre küldte, másrészt kérte főhatóságától, hogy a minisztérium műszaki tanácsának egyik tagját küldjék a helyszínre. Ezek után a következő napon megérkezett a minisztérium egyik műszaki tanácsosa, aki úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a szakadás eltömése közel egy hónapot venne igénybe, s ezalatt a Tisza apadása valószínűleg megkezdődik, tehát nincs értelme az elzárást ilyen körülmények között erőltetni. A minisztériumhoz küldött előterjesztése után a miniszteri biztost és a műszaki csapatokat visszahívták. Mindössze 20 katona és egy tiszt maradt a község védelme miatt a helyszínen. A védekezés további irányítása ismét a társulat kezébe került. A történethez tartozik, hogy a tár-