Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Fontos tanulságul szolgált az a megfigyelés, hogy az árhullámok ismét magasabbak voltak a korábbiakhoz képest - ami természetes olyan állapotokhoz viszonyítva, amikor akadálytalan kiöntés volt lehetséges - a megoldást új töltésméretek megállapításában jelölték meg. A társulatokat kötelezték a védtöltések újbóli átépítésére, a méretezésnél az 1888. évi vízmagasság figyelembevételével. Az 1888. évi tiszai árvíz hatására számos szakember sürgette az árvízvédelem korszerűsítését. GONDA Béla például lapjában a "Gazdasági Mérnök''''-ben (1888.2.SZ.) a következőkre hívta fel a figyelmet. A gátak állapota feletti éber őrködés, a védelmi eszközök és szerek, valamint a védelmi erő előkészítése az ármentesítő társulatok fontos feladata, amelynek ellenőrzésére a mi-nisztérium által kiküldött műszaki közegek hivatottak. A vízjogi törvény rendelkezéseiből fakad, hogy a társulat köteles a töltések legveszélyeztetettebb helyeit biztosítani, zsilipjeit biztonságba helyezni, csakúgy mint arról gondoskodni, hogy az árvízvédelmi anyagok és szerszámok időbeni szétosztására és készenlétbe helyezésére intézkedések szülessenek. Arról viszont, hogy a védekezés érdekében kellően begyakorolt, katonás fegyelmezettségű munkáscsapat álljon készenlétben, már semmi kötelező előírás, vagy szabályzat nem rendelkezik. Néhány társulat bevette ugyan gátvédelmi szabályzatába a munkások kiképzését, de ezek a ritka kivételhez tartoznak. Pedig a társulatnak, de legalábbis a társulati mérnöknek létérdeke, hogy begyakorlott csapat álljon árvíz idején a rendelkezésére. További gondot jelent, hogy kevéssé közismertek azok a fogások, az árvédekezés különböző módjai, amelyeket a több évtizedes tapasztalat jónak és sikeresnek tekint. GONDA cikkében utalt PECH József kéziratban lévő munkájára, s sürgette a szerzőt, mielőbb adja nyomdába munkáját. 20. PECH József (1829-1902), az állami vízrajzi szolgálat megszervezője.