Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

SZAPÁRY Gyula gróf - a Tiszavölgyi Társulat vezetőinek többször hangoztatott véleményét figyelembe véve csak azzal a feltétellel fogadta el a miniszteri megbízatást, ha az ország vízügyei egységesen a földmívelésügyi tárcához kerülnek. A kormányzati intézkedés eredményeképpen a folyószabályozással, ármentesítéssel és vízhasznosítással összefüggő ügyek (a kereskedelmi célú vízi utakkal kapcsolatos feladatok kivételével) kikerültek BAROSS Gábor "vasminiszter" felügyelete alól. Noha személy szerint BAROSS Gábornak sokat köszönhettek a vízszabályozó társulatok (még akkor is, ha nem egy esetben nehezményezték a társulatokkal szembeni autoriter államosító törekvéseit), s ugyancsak sokat köszönhetett néki az irányítása alatt működő vízügyi- és vízrajzi szolgálat, az egységes állami vízügyi szolgálat megteremtése szükségszerű, jövőbe mutató lépés volt. Az ezt követően létrehozott Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal felállításával a folyómederben, az árterületeken és az ármentes vidékeken végzett vízimunkálatok felügyeletének megosztottsága végre megszűnt. 19. SZAPÁRY Gyula gróf (1832-1905), 1890-92 között Magyarország miniszterelnöke, 1903-tól a Tiszavölgyi Társulat elnöke. 1888 - ÚJABB ÁRVÍZ, ÚJABB TANULSÁGOK 1888-ban a nagy téli csapadék és a tavaszi esőzés ismét magas árhullámot hozott a Tiszán, ismét gátszakadás, árvíz következett. A Közmunka- és Közlekedési Minisztérium vízügyi osztálya az árvíz okait vizsgálva megállapította, hogy a töltésépítések során sok helyütt nem vették kellően figyelembe a kedvezőtlen talajviszonyokat és a sok erdőirtás is rontotta a helyzetet.