Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

milyen munkákra kell a társulatoknak fordítaniuk, egyáltalán a Tisza-szabályozás korrekciója milyen műszaki tartalmat jelent. Iránymutatás híján kénytelenek lesznek esetleg olyan töltéseket is fenntartani, netán bővíteni, amelyeket később áthelyezésre ítél az egységes szabályozás terv. Ami a vízi ügyek adminisztrációs kezelését illeti, KÁROLYI jelezte, hogy a minisztérium a vármegyei apparátuson (az alispánon) keresztül nehezen tud intézkedni, egyszerűbb és hatékonyabb volna, ha valamely szakközege (a vízibiztos) révén közvetlenül kerülne kapcsolatba a társulatokkal. A szakszerű összeköttetés különösen árvizek idején, a védekezés irányítása tekintetében válik létfontosságúvá. Felszólalásának végén a Tiszavölgyi Társulat alelnöke sokak kívánságának hangot adva sürgette a minisztérium és a társulatok közötti anarchikus kapcsolatok rendezését, és a vízjogi törvény mielőbbi megalkotását. Tekintettel arra, hogy a társulatok siralmas anyagi helyzete és az addig meghozott társulati törvények még mindig nem biztosították a Tisza-völgy árvédelminek megnyugtató rendezését, a kormányzat lépéskényszerbe került, s "a Tisza-völgy ármentesítése érdekében teendő intézkedésekről" szóló 1881 :LII. törvénnyel próbált kijutni a nehéz helyzetből. A jogszabály utasította a közmunka- és közlekedési minisztert, hogy legkésőbb a következő év végéig a Tisza bal partján a Körös és a Maros folyók között fekvő terület árvédelmére, a Tisza jobb partján Csongrád város védelmére teljes biztonságot nyújtó méretekkel védtöltéseket létesíttessen; készíttesse el a belvizek levezetésére szükséges fő gyűjtőcsatornák és zsilipek építési terveit és költségvetését; gondoskodjon arról, hogy az ármentesítendő területeken az ártérfejlesztést az 1881. évi legmagasabb vízszint alapul vételével készítsék el. A törvény lehetőséget teremtett továbbá a szükséges közérdekű munkálatok elrendelésére, vagy a társulatok költségén történő végrehajtására, végső esetben a társulati autonómia felfüggesztésre is. A paragrafusok arra is módot adtak az illetékes miniszternek, hogy a Körös és Berettyó völgyében nem természetes, vagy nem célszerű határokkal megalakult vízszabályozó és ármentesítő társulatokat új beosztás szerint szervezze újjá, vagy ahol még nem alakult társulat, ott ilyenek alakítását hivatalból elrendelhesse. (BOTÁR KÁROLYI, 1971) Hogy a fenti törvény csak a legszükségesebb feladatok elvégzésére ad lehetőséget, de nem rendezi átfogóan az ármentesítés kérdéseit - azt a törvény megszövegezői is tudták. Nem véletlenül biggyesztették a jogszabály végére