Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

"igen nagy fontosságot tulajdonít a bizottság annak, hogy a kormány a társulatokra és az általuk végrehajtandó munkálatokra határozottabb és erélyesebb befolyással bírjon. Úgy tetszik neki, mintha ezen társulatok nem bírnának egy egységes vezetéssel, és mintha nem mindig dolgoztak volna a közös cél elérésén. ...szükséges, hogy kivétel nélkül minden munkálatnál az egyes társulatok a kormánytól függjenek úgy, hogy semmi munkálat annak jóváhagyása nélkül végre ne hajtathassék." A bizottság szakvéleményében egy országos műszaki tanács felállítását is indítványozta. Az 1880 előtt hozott törvényekben az állam a közvetlen eljárást az ármentesítési és vízrendezési kérdésekben átengedte a társulatoknak. A maga részére a felügyelet és a közbelépés jogát csak azokra az esetekre tartotta fenn, amikor a társulatok működése elégtelennek, vagy az állami érdekekre nézve károsaknak mutatkozott. Az 1871:XXXIX. törvényben például szabályozták a társulatok megalakulását és működését. A társulatoknak biztosított nagyfokú cselekvési autonómiát a korábbiakhoz képest csupán abban korlátozták, hogy egy adott vízrendező társulat szabályozási munkáival "...sem a szemben lévő, sem a felső, vagy alsó birtokosoknak nem okozhat hasonló munkálatok által el nem hárítható károkat." Az egymással nem kellően összehangolt vízimunkák egyik okát lehet az idézett szövegből - némi egyszerűsítéssel - kiolvasni: az egyik társulati vízimunka elvégzéséből származó esetlegesen hátrányos helyzetet a szomszédos birtokosok (társulatok) hasonló vízimunkával ellensúlyozhatják. Ha nem teszik, magukra vessenek! Az állam ugyanakkor számos módon támogatta a társulatokat. Egyrészt az elkészített műtárgyakat a törvényes eljárás megszabásával védelem alá vette, s ebben biztosította a területi közigazgatási hatóságok közreműködését is. A vármegyei és községi hatóságokon kívül az állami mérnököknek (az esetek döntő többségében a folyammérnököknek), a vízrendezési ügyekben mint fontos feladatot és jogosítványt írta elő a részvételt és a felügyeletet. Mindezeken túl, ha egy társulat belvízrendezési vagy ármentesítési tervét a minisztériumhoz jóváhagyásra felterjesztette, a minisztérium az eljárás során csak azt vizsgálhatta, hogy a terv állami érdeket, vagy más társulat, esetleg magánszemély érdekét sérti-e? A terv minisztériumi megerősítése ennek megfelően nem jelentett egyszersmind felelősségvállalást is a terv esetleges hiányaiért, vagy a megvalósításból származó káros következményekért. Ez utóbbi megoldás sok tekintetben nem tetszett a társulatoknak. A szegedi árvíz után azt a jogos igényt fogalmazták meg, ha az állam megszabja,