Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
10. A nagy szegedi árvíz egy jelenete. (ROSKOVICS Ignác egykorú metszete) tattá a parlamenttel. Az 1879:XXXIV. törvény számos tekintetben állami kötőféket rakott a társulatok nyakába. Szigorította a tevékenységükkel kapcsolatos állami ellenőrzést. Éves számadásaik elfogadását, kölcsönfelvételi szándékukat például miniszteri jóváhagyáshoz ill. engedélyezéshez kötötték. Az ún. "magánöblözetek" (azaz az egy birtokos tulajdonát képező egy egész ártér) védelmére tervezett vízimunkák végrehajtása is engedélykötelessé vált. Az árvédelmi létesítményeik fenntartásának ellenőrzésére ettől kezdve a folyammérnökség, vagy ennek hiányában az államépítészeti hivatal kapott felhatalmazást. Hosszasan lehet még sorolni mindazokat a megkötéseket, amelyeket már az 187l-es társulati törvényben is érvényesíteni kellett volna. Az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa után a Tisza-szabályozás felülvizsgálatára hívott külföldi szakértő bizottság az addig elvégzett műszaki munkálatokat alapvetően helyes irányúnak nyilvánította - komoly gondot látott azonban a munkák egységes vezetésének hiányában, a társulatok együttműködésében, valamint az állam és a társulatok viszonyában:
