Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Amikor a Tiszavölgyi Társulat 1846. januárjában Pesten megalakult, rövidesen az egyik legfontosabb kérdéssé vált: a tervbe vett nagy vízimunkák költségei kit és milyen mértékben terhelnek, milyen pénzekből fogják az ármentesítést megkezdeni. Amíg SZÉCHENYI elsősorban a társulatok szervezésével volt elfoglalva, addig a Tiszavölgyi Társulat titkárának, KOVÁCS Lajosnak jutott a feladat, hogy az érdekeltségi rendszer pénzügyi konstrukcióját kidolgozza, és az egész vállalkozást gazdaságilag is működőképessé tegye. (KOVÁCS, 1846) SZÉCHENYI a munkák költségét 6 millió forintra becsülte. Úgy gondolta, hogy ha a királyi kamara a só felemelt árát felhasználva 10 esztendőn keresztül évi 100 000 forintot vállal, a kincstár pedig segélyként évi 50 000 forint támogatást ad, akkor a hátramaradó 4 500 000 forintot kamatmentes kölcsönként a tiszai társulatok használhatnák fel. Kezdetben úgy látszott, hogy még az induláshoz szükséges pénzt sem tudja megszerezni, de aztán fordult a kocka és a sürgetésére kapott királyi leirat két éven át 50-50 000, a só árából pedig a munkálatok idejére évi 100 000 forintot engedélyezett. Egy bécsi tőkés csoporttól sikerült további 400 000 forintnyi összeget - kormányi garanciával - megszerezni 5%-os évi kamatra, így 1846. augusztusában a munkák 550 000 forintnyi tőke biztos tudatában indulhattak meg. A folytatáshoz szükséges pénz előteremtését az érdekelt birtokosok vállalták oly módon, hogy az ármentesítésnél számba vett minden egyes hold föld után - négy esztendőn keresztül - évi 15 krajcárt fizetnek a Társulat pénztárába. Az 1846. augusztus 27-én a dob-szederkényi átmetszés és a - később SzÉCHENYiről elnevezett - tiszadobi töltés építésének első kapavágásával megkezdődött az átfogó Tisza-szabályozás munkája. A nevezetes esemény és az azt követő munkálatok, amelyeket a szabadságharc küzdelmei másfél évre megszakítottak, az árvízi védekezés szervezettebb formáinak kialakítása irányába hatottak. A Duna mentén lassabban, de szintén megindultak a töltésépítések, magánerőből, vagy a községek költségén. Az 1850-es és 1860-as években megépültek a vágbalparti, alsó-csallóközi, Margitta-szigeti, vörösmart-kopácsi, Apatin előtti, gombos-vajszkai töltés szakaszok; VÉLEMÉNYES JELENTÉS A TISZASZABÁLYOZÁSI ÜGY FEJLŐDÉSÉIÜL. GHOF SZÉCHENYI ISTVÁBT. 6. SZÉCHENYI István grófnak, a Tisza-szabályozás királyi biztosának az 1847-ig elvégzett feladatokról, valamint a vízi munkákkal kapcsolatos törvények alapelveiről szóló jelentésének címlapja.