Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
az 1870-es években a monostor szeg-apatini, apatin-szontai védőtöltések, a tököl-szigetúj falui védőgát, valamint a paks-gerjeni védővonal. 1870-75-ös időszakban kiemelkedő munkák voltak: a fővárosi Duna-szakasz szabályozását és árvédelmi célokat is szolgáló rakpart kiépítése, továbbá a Temes-Bega-völgyi kiterjedt védgátépítés. A Duna-Tisza közén elvégezték a Gerje és Perje medrének szabályozását. Jelentős munka folyt a Hernád völgyénél, ahol 14 vízimalom eredetileg két külön csatorna mentén dolgozott, s a létesítmények duzzasztógátjai veszélyeztették a Hernád völgyét. Miután a bekövetkező árvizek elpusztították e csatornákat, helyettük az összes malom számára közös malomcsatornát létesítettek. Érdemes külön említeni a fővárosi árvédelmi munkálatokat ebben az időszakban. Fontos tanulságul szolgált az 1876. évi árvíz, amely a mai Vigadó-téri vízmérce "0" pontja felett 867 cm magassággal tetőzött. Bár az 1838. évi jeges árvízszint magasabb volt ennél, a továbbiakban az 1876. évit tekintették mértékadónak, s a mellvédfalak felső szintjét az addigi 858, ill. 925 cm-ről 1000 cm-re növelték. A partvédő müvek építése során 1870-1880 között évente átlagosan egy kilométernyi szakasz készült el. AZ ÁLLAMIGAZGATÁS ÉS A TÁRSULATOK KAPCSOLATA A KIEGYEZÉSIG Az 1848-49-es szabadságharc alatt és azt követően a Tisza-szabályozás ügye rövid ideig háttérbe szorult. Míg korábban - legalábbis elvben - az államnak nem volt beleszólása a társulati "belügyekbe", addig a szabadságharc bukása utáni új helyzetben ezeket a "belügyeket" az államhatalom a legtöbb ponton ellenőrizte. A társulati autonómia névlegessé vált. A társulatoknak az abszolutizmus idején kialakult (kialakított) közigazgatási és műszaki kapcsolatrendszere a szintén nehezen körvonalazható állami vízügyi szolgálattal, eléggé bonyolultnak tűnik. A Tiszavölgyi Társulat központi választmányának, közgyűlésének, valamint az országos hatóságoknak teendőit - egy 1850-ben kelt uralkodói intézkedés alapján - a cs.kir. Tiszaszabályozási Központi Biztosság vette át. A tiszai ármentesítő társulatok (amelyek közé a Tisza mellékfolyóin megalakult társulatok is tartoztak) a Tiszaszabályozási Központi Biztosság területileg illetékes folyamosztályaival álltak kapcsolatban. A folyamosztály igazgatója (aki közigazgatási szakember volt), vagy a kerületi mérnök (aki a műszaki kérdésekben volt illetékes) hívhatta egybe a társulati választmányokat. A választmányi határozatok jóváhagyására azonban már nekik sem volt jogosultságuk, azokat fel kellett terjeszteniük a Központi Biztossághoz. A
