Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

védelmi kormánybiztosok korai előfutárának is tekinthető.) A mentésben a ladikkal, csónakkal rendelkező révészek, halászok, vízimolnárok, valamint a vállakozó polgárok mellett - s ez a tény kevésbé közismert - a császári és királyi helyőrség alakulatai vettek részt. Hogy a korabeli nagyközönség és az utókor a pesti árvíz kapcsán mégis inkább WESSELÉNYI Miklós báró férfias magatartására emlékezik - az érthető. Az elnyomónak tekintett, jobbára idegenajkú katonaság helyenként önfeláldozó segítsége már nem fért bele az ellenzéki oldalról festett képbe. Nagyobb városok árvédekezése hasonló módon történhetett. A településeket ahol lehetett - körtöltésekkel vették körbe, s azt védték elszántan. A mezőgazdasági területek időnkénti elöntését pedig belekalkulálták a gazdálkodásba. Az ártéri falvak házait sok helyen eleve úgy építették, hogy ha az árvíz "megfutja" a falut, akkor csak a vályogfalakat vigye el, s a faszerkezetet hagyja meg. A veszélyeztetett helyzetben lévő falusi ember egy kis tutajt tartott szegényes háza környékén, hogy a vész idején legyen mire feltenni a családot és a féltettebb ingóságokat. Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok koronként változó viszonyának legjobb vizsgálati terepe, a több mint félévszázadig tartó Tisza-szabályozás volt. A Tisza-szabályozás, mint műszaki feladat egy és oszthatatlan volt. A költségek viselése tekintetében azonban megjelent a kettős érdekeltség. Ennek értelmében a folyókanyarok átmetszése, a partvonal biztosítása az állam feladata, míg az említett munkákhoz szorosan kapcsolódó töltésépítés az ármentesítő társulatok kötelezettsége volt. A Tisza-szabályozás terveit mindenesetre a Főigazgatóság egyik vezetője, VÁSÁRHELYI Pál dolgozta ki, aki egyszersmind SZÉCHENYI kezdeményezésére, a folyó völgyében megalakult társulatokat összefogó, Tiszavölgyi Társulat legfőbb műszaki szakértője és a szabályozási munkák kiszemelt irányítója volt. Váratlan halálát követően ugyancsak a Főigazgatóság egyik vezető mérnöke, KECZKÉS Károly lett kijelölt utóda. Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok között tehát ez is egyfajta közvetlen hivatali kapcsolatot jelentett. Amint azt a Tiszavölgyi Társulat 1847-ben kelt alapszabálya kimondta: "...a kormány pártfogása alatt és törvényes felügyelete mellett saját ügyeit önmaga kormányozza, s vezeti kitűzött céljai felé" (l.te).5.) Hogy ez a "törvényes felügyelet" mily módon