Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

alapos tanulmányozását, a vízfolyási és mederviszonyok részletes fölvételét, hogy végre valahára kellőkép tájékozva legyünk az iránt, hogy tulajdonképen minők és melyek azok a tényezők, a melyekkel folyóink szabályozásánál s vizeink rendezésénél általában számolnunk kell, ha nem akarunk mind végig a sötétben tapogatódzni. És most térjünk át a vízi utak, illetőleg hajózó csatornák létesítésének szintén nagy fontosságú és országos érdekű kérdésére. Könnyű belátni, hogy kivált ily agrikultur-államban mint a minő mi vagyunk, melynek fő-fő produktumaimat a gazdasági termények képezik: a vízi utak létesítése úgyszólván életkérdés; mert terményeink olcsó szállítása s ennélfogva versenyképessége jó részben ettől van föltételezve. E fontos kérdés eddigelé csaknem teljesen le volt szorítva a napi rendről, s a mi e téren eddig történt, az egyedül Türr tábornok lelkes és kitartó működésének köszönhető, melyért az ország méltán hálával tartozik. Az ő érdeme az is, hogy e fontos közgazdasági tényező iránt a legújabb időben az intéző körökben is élénk érdeklődés kezd mutatkozni, s a vukovár-samáczi csatornára, illetőleg a vukovár-károlyvárosi vízi útra vonatkozólag tett előterjesztései alapján kiviteli forgalmunk e hathatós közvetítője talán már a közel jövőben megvalósuland. Az állami tevékenységre e téren szintén igen szép és nem kevésbé fontos feladat vár, mert az kétségtelen, hogy a vízi utak létesítése és kezelése egyenesen az országos teendők sorában tartozik; és pedig nemcsak azért, mivel egyedül ily módon lehet ezen nagy fontosságú forgalmi eszközök közgazdasági hasznát és kellő kihasználását az ország érdekében feltétlenül biztosítani; de azon további, s nem kevésbé nyomós okból is, mert csupán ekként biztosíthatók a megteremtett vízi utaknak bizonyára folyvást növekvő bevételei a víziúthálózat fokozatos kifejlesztése céljaira. Végül egy nagy fontosságú teendő vár még e téren az államra, s ez: egy kor igényeinek s hazai viszonyainknak megfelelő vízi törvény mielőbbi megteremtése. E végből még a múlt évben lett ugyan egy enquête összeállítva, azonban - nem tudjuk mi okból - ez mind a mai napig nem kezdette meg a működését; pedig a kik a gyakorlatban e téren működnek, csaknem lépten nyomon tapasztalhatják azt a zűrzavart, a mi e tekintetben nálunk uralkodik, s a mi sok részben lehetetlenné teszi vagy legalább igen gyakran megakadályozza egy-egy ily irányú üdvös eszme, avagy terv keresztülvitelét. Éppen ezért ismételetn hangsúlyozzuk, hogy egy helyes alapokon nyugvó vízi törvény megalkotását és életbeléptetését vízi ügyeink rendezése szempontjából immár elodázhatatlan szükségnek tartjuk. És ezzel eljutottunk azon határvonalhoz, a mely - nézetünk szerint - az állami- és magántevékenység terét különválasztja. A belvizek szabályozása és a vízhasznosítás ugyanis - meggyőződésünk szerint - már nem tartozik az országos teendők sorába. Ez az egyéni, a magán, avagy társulati tevékenység dolga. S a feladat, mely e téren az egyesekre vár, bizonyára még mindig oly tágkörű, úgy magán-, mint közgazdasági szempontból oly nagy fontosságú, a mely lelkiismeretes és kitartó munkát igényel, s a mely tág tért nyit a gazdaság jövedelmi forrásának a folytonos és fokozatos emelésére. A belvizek levezetése, a földöntözés, a víznek, mint mozgató erőnek felhasználása mind oly jelentős tényezői a mezőgazdaság és ipar felvirágozásának, a melyek megérdemlik, de sőt