Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

még nem beszélhetünk. A vizek lefolyását sok helyütt pl. a vízimalmok akadályozták - a helytelenül megépített malomgátak az idők során nagy területeket tudtak elvizenyősíteni - másutt a már megépített védtöltéseket nem gondoz-ták, illetve több, korábban megásott csatorna a rendszeres tisztítás hiányában feliszapolódott, elmocsarasodott. Különösen megtorpant a vizekkel való foglalatosság terén alig-alig megindult fejlődés a török háborúkkal érintett országrészekben, sőt itt az árvédekezéssel ellentétes tendenciák érvényesültek. Ugyanis a mindenkori hirtelen támadásokkal, katonai sarcolásokkal szemben a várak jelentettek némi védelmet, amiket sok helyen a várárokba vezetett vízzel, vagy az erődítményeket környező terület elmocsarasításával igyekeztek megerősíteni. A török uralom megszűnése után a XVIII. század elején a HABSBURG kormányzat nemcsak az ország politikai lecsendesítését, hanem a lakatlanná vált vidékek elvadult természeti viszonyainak "pacifikálását" is célul tűzte ki. A vizek rendszertelen járásának megzabolázására különféle folyószabályozási és csatornaépítési terveket készítettek. Elképzelések születtek a Tisza-völgy egyes vidékeinek vízrendezésére, és foglalkoztak egy Balaton-Duna csatorna létesítésének tervével is. Bár ezek megvalósítását egyrészt a pénz, másrészt a feladat megoldásához szükséges technikai fejlettség hiánya megakadályozta, mégis hozzájárultak a fejlődéshez, amennyiben ráirányították a közfigyelmet a vízviszonyok rendezetlenségére, s ennek nyomán bizonyos munkálatok is megkezdődtek. A XVIII. században a vizek kártételei elleni védekezésnek helyi módszereit alkalmazták. A magyarországi nagy folyók átfogó szabályozása híján ezek a közmunkával végrehajtott alkalmi töltésépítések, fok-elzárások nem hozhatták meg a kívánt eredményt. A kísérletek előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkező kudarcai az érintett birtokosok elkedvetlenedéséhez és a vízimunkákkal szembeni óvatos ellenérzésükhöz vezetett. A kialakult kedvezőtlen helyzeten a vármegyék sem tudtak igazán úrrá lenni. Évtizedeken át vitatkoztak a beavatkozás mikéntjén, és egymásnak a folyókkal kapcsolatos kötelezettségein is. Pedig a vizek szabályozása tárgyában addig kiadott törvények között az egyik legelső, II. MÁTYÁS 1613-ban kiadott 3. rendeletének 27. cikkelye is a vármegyék kötelességévé tette az ármentesítő töltések megépítését.