Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

49. Árvízi jégtorlódás az 1940-es években. újból megvették saját birtokaikat, míg a szerencsésebb vidéken élők ilyen terheket nem kellett vállaljanak. (Jegyzőkönyve, 1948) A Tisza-Dunavölgyi Társulat ezidőtájt nem volt már oly magabiztos az államosítás gondolatának elutasításában, mint alig egy évtizeddel korábban. Az addigi tapasztalatok alapján a társulat központi bizottsága hajlandó volt a múltban bevált társulati formát a kor igényeihez igazítani, de óvatosan ellentállt a radikális változtatásokat sürgető hangoknak. Nem volt ellenükre az az elképzelés sem, hogy újragondolva a - köz- és magánérdek, az elvégzendő munka költsége és az elérhető haszon, valamint az érdekeltség teherviselő képessége - tényezők bonyolult összefüggéseit, a Tisza-Dunavölgyi Társulat erőteljes műszaki és pénzügyi integrációt megvalósítva a tagtársulatok központi igazgatóságává váljon. Bizonyos mértékig a fasiszta Olaszország sikeres "bonifica integrale" programja lebeghetett a terv kiötlőinek képzelete előtt. (FEKETE, 1942) Mindenesetre a kiszivárgott hírek szerint a kormány komolyan fontolgatta, hogy hathatós intézkedéseket hoz ezen a téren. A frissen kinevezett KÁLLAY Miklós miniszterelnök március második felében személyesen járta be a belvízzel legjobban sújtott dél-alföldi vidéket. Útja során kijelentette: "Olyan intézkedésekre van szükség, hogy a mai állapotok