Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

meg ne ismétlődjenek." (PÁLFAI, 1992) Jóllehet egy ilyen mondat bármely politikus szájából elhangozhatott, de a háborúban álló ország gazdasága és politikai vezetése számára egyáltalán nem volt közömbös a vízkárok következtében beállott terméskiesés. Ráadásul magáról Kállayról sem lehetett azt mondani, hogy tájékozatlan lett volna a vízügyekben és a társulati dolgokban. Éveken keresztül volt földmívelésügyi miniszter, s miniszterelnöki kinevezése előtt az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökének tisztét töltötte be. Szándékai ellenére valószínűleg az országot egyre erősebben sújtó háború mindennapos gondjai vétették le a kormány napirendjéről a kérdést. A társulatokat az egymást követő három esztendő szakadatlan vízkárai anyagilag ellehetetlenítették. Nem is remélhették, hogy árvédelmi tartalékalapjukat az ártéri kivetésekből feltölthetik. Helyzetüket nehezítette, hogy a kormányzat által beígért kölcsönöket e céhe nem használhatták fel, a bankok pedig nem nyújtottak számukra hosszúlejáratú hiteleket. A növekvő terhek enyhítésére néhány társulat szorgalmazta, hozzanak létre egy olyan országos alapot, amelyből mindazon munkálatok költségeit támogatni lehet, amelyre a társulatok bevétele már nem nyújt fedezetet. A tervezett pénzügyi alap forrását sem kellett sokáig keresgélniük. A víz ellen védendő földterületeken számos olyan építmény, gyár és egyéb ingatlan érték volt, amelyeknek tulajdonosait a törvény nem vonta be a társulatok érdekeltségének körébe. Az előbbieknél jóval enyhébb kérésnek tünt, amelyet más társulatok tolmácsoltak a központi bizottság, ill. a földmívelésügyi miniszter felé. A társulatokban érdekelt birtokosok ugyanis az elöntések következtében jelentős károkat szenvedtek el, s kérelmezték, hogy erre való tekintettel járulékukat csökkentsék, vagy töröljék el. A társulatok közgyűlései ezt kereken visszautasították, de méltánylandónak ítélték, hogy a kérelmezők - amennyiben folyamodásuk jogosnak bizonyul - haladékot kapjanak az adott évi járulék befizetésére. Persze ezt is csak akkor, ha a társulatnak a miniszter engedélyezi, hogy az ilymódon elmaradt bevétel erejéig átmenetileg csökkentheti korábbi kölcsöneinek törlesztését. Hogy milyen összegekkel gazdálkodott az 1940-es évek elején egy társulat, arra vonatkozóan nézzük meg az Alsószabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 1941. évi bevételeinek és kiadásainak összesítőjét. (ÁBRAHÁM, 1941)