Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
dezésre fordított összeg 134,6 millió volt, amit az 1867 előtti idők szabályozására fordított összegek becsült értékével kiegészítve az összes vízi beruházásokra 400 millió aranykoronát kapunk. Ha az ármentesített és a rendszeres művelésnek átengedett terület nagyságából levonjuk az eredetileg el nem öntött és az ártérfejlesztésbe csak az árvízszintek emelkedése miatt bevont fennsíki ártereket, akkor 2,7 millió kh (kb. 15 500 km 2 ) jön ki. A katasztrális holdankénti átlagos értékemelkedést figyelembe véve, a nemzeti vagyon gyarapodása 2 milliárd aranykoronára volt tehető, amivel szemben a 400 milliós befektetés állt. Az első világháború után az ármentesítő társulatok előtt elhanyagolt töltéseik és vízi műtárgyaik helyreállításának feladata tornyosult, amihez hozzájárult még az 1923. évi XLI. tc. által kirótt belvízrendezési munkálatok végrehajtása, stb. Ezen óriási összegeket igénylő munkálatok költségeinek fedezésére az állam (a Pénzintézeti Központon keresztül) kénytelen volt a társulatokat - először rövid visszafizetési határidejű, ún."népszövetségi" (1924. évi IV. tc), majd hosszúlejáratú kölcsönökkel - támogatni. A társulatok kölcsönei (1923-1931) Kvek Kölcsönök összege (pengőre átszámítva) Növekedés/csökkenés 1923 2 OOO OOO 1924 16 240 OOO + 14 240 OOO 1925 6 960 OOO - 9 240 OOO 1926 1 1 600 OOO -+- 4 640 OOO 1927 9 048 OOO - 2 552 OOO 192 8 9 OOO OOO - 48 OOO 1 929 6 370 086 - 2 629 914 193 0 1 114 OOO - 5 256 086 193 1 674- 564 _ 439 436 A kölcsönök törlesztési ideje 17 év volt, akkor magasnak számító 7,5 %-os kamattal. A kölcsönök a társulatok részéről bármikor stornó-díj nélkül felmondhatok voltak, így a társulatokra nézve biztosított volt annak lehetősége, hogy a pénzviszonyok javulásával a kölcsönöket anyagi károsodás nélkül viszszafizethessék. Erre azonban a gazdasági világválság miatt nem kerülhetett sor. A társulatok kölcsönei 1938-ra 61 644 543 pengőre emelkedtek. Itt kell
