Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1954 1954-1955 1955-1956 1954. január 1. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) megalakulása után megszervezték a 11 (ill. 1955-től 12) területi vízügyi igazgatóságot. További lépésként a Mezőgazdasági Vízügyi Tervező Iroda (MEVITERV), a Vízerőmű Tervező Iroda (VITI) és a MÉLVÉPTERV Nagycsatornák Osztályának összevonásával létrehozták a Vízügyi Tervező Vállalatot (VIZITERV), amely az OVF központi tervezőirodájaként működött. Ugyancsak megszervezték a Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Kirendeltségét (VIZIBER), amelynek elsőrendű feladata volt a nagyszabású beruházási programok lebonyolítása. A vízügyi tudományos kutatás szakirányításának érvényesítése érdekében az OVF felügyelete alá került a VITUKI. Az 1954. május 9-én átadott Tiszalöki Vízlépcső ünnepségének vezérkara 1954. július 13-31. A dunai árvíz példátlanul tartós és heves csapadék sorozat nyomán igen heves áradásokat keltett az alpesi mellékfolyókon. Bajorországban és Ausztriában több, mint 2500 km2 került víz alá és 30 ezer lakost kellett kitelepíteni. A Duna többi hazai szakaszán a védekezés a rekord magasságú víz ellen lényegében sikeres volt. Igaz, súlyos árvízkatasztrófa érte a Szigetközt. Itt több mint 200 km2, a gemenci gátszakadás miatt pedig közel 170 km2 került víz alá, a kár meghaladta a 750 millió Ft-ot. 1954. Valamennyi népgazdasági ág közül elsőnek - dr. Mosonyi Emil vezetésével - a vízügy készítette el távlati fejlesztési tervét: az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vázlatát. Mosonyi Emil, a Műegyetem professzora 1955. október 5. A Kormány az első ötéves terv túlzott öntözésfejlesztési programjának módosítására 1086. sz. alatt határozatot fogadott el „Az öntöző gazdálkodás megjavításáról" címmel. A határozat többek között tartalmazta a rizsmonokultúra felszámolását, az ugarművelés bevezetését, valamint a nagytáblás öntözőtelepek kiépítését azokon a helyeken, ahol ezek gazdaságosan üzemeltethetők. A dunai árvíz Révfaluban 1954. július 30-án Dégen Imre vízügyi főigazgató (középen) Leopold Figl osztrák kancellárral (balról) koccint 1955. december 1. A Minisztertanács felmentette beosztásából Rajczi Kálmánt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjét és helyébe Dégen Imrét nevezte ki főigazgatónak. 1956. március 4-19. A dunai jeges árvizet megelőzően a vízgyűjtőn jelentékeny mennyiségű hó hullott. A szokatlanul hideg február közepére a Dunán Pozsonyig, igen erős jégpáncél alakult ki. Február végén és március elején a nyugatról érkező enyhülés intenzív olvadást eredményezett, mely a Kárpátok nyugati karéján további 100 mm csapadékkal párosult. A kialakult árhullám a folyó magyar szakasza mentén, különösen Dunaföldvárnál és alatta számos jégtorlaszt hozott létre. Az árvíz tetőzése a korábbi maximumokat 28-103 cm-rel haladta meg, annak ellenére, hogy a Dunán és a Sión 58 (!) gátszakadás alakult ki. Víz alá került 740 km2,39 községből közel 60 ezer embert kellett kitelepíteni. A védekezés költségeivel együtt az anyagi kár 627 millió Ft volt. Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő töltés-helyreállítási munkálatok során kezdődött meg a dunai töltések korszerű körülményeknek megfelelő továbbfejlesztése. 1956. október 23. A budapesti tüntetéssel kezdetét vette a magyar nép forradalma a diktatórikus államberendezkedés ellen. A forradalmat a szovjet csapatok november 4-iki támadásával hatalomra kerülő Kádár-kormány fojtotta vérbe. A vízügyi szolgálatban viszonylag enyhébb volt a megtorlás mértéke, de még így is számos ígéretes pályafutás tört ketté, és sokan kényszerültek hazájuk elhagyására. 141
