Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban 1948 után nem egészen egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon: az állam a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátásában nem képes nélkülözni az érdekeltek összefogását és anyagi tehervállalását. Az a politikai vezetés számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vízgazdálkodás egységes állami irányításának nem szükségszerű feltétele valamennyi vízi létesítmény központi kezelése. Egyre szélesebb körben hódított az a gondolat - s ennek elterjesztésében a vízügyi szolgálat akkori vezetőjének, Dégen Imrének is nagy szerepe volt - hogy akik részére a vízimunka megvalósításából haszon, elmaradásából pedig kár származik, azok fogjanak össze és saját anyagi eszközeikkel vállaljanak részt e munkák elvégzésében. A társulatok működésének beemelése a szocialista mezőgazdaság rendszerébe lényegében a nagyüzemi gazdálkodás elterjesztésével párhuzamosan történt, jóllehet az első társulatokat az 1950-es évek végén még zömmel az egyéni gazdálkodók összefogása hozta létre. Miközben a nagyüzemi átszervezés a mezőgazdaságban még fokozottabb koncentrációt jelentett, addig a társulatok megalakítása paradox módon éppen a gazdasági központosítással ellentétes folyamat kiindulópontját jelenthette. Talán emiatt is roppant rövid pórázra kötötten működtek az első időszakban. A politikai ellenőrzést a megyei (járási) párt- és állami vezetés (tanácsok) gyakorolták a társulatok irányításában szerepet kapott vezetőkön keresztül, vízügyi szakmai tekintetben pedig a területi igazgatóságok voltak az illetékesek. Természetesen ez utóbbi kapcsolat volt hivatva a társulati működést a helyi vízgazdálkodási célok szolgálatába állítani, ami teljesen logikus volt, viszont a társulat-igazgatóság napi kapcsolatában megnyilvánuló alá-fölérendeltségi viszony a „rövid póráz'-rendszert eredményezte. Az első időszakban a társulati elnökök ennek megfelelően többnyire tanácsi mezőgazdasági szakemberek, tsz-elnökök, országgyűlési képviselők, vagy akár megyei, vagy járási pártalkalmazottak voltak, akiknek többsége megtartotta főállását, hiszen társulati tevékenységüket társadalmi munkában látták el. A széles körben megindult nagyüzemi gazdálkodást - a talajművelési és növénytermesztési feladatokat - sok helyen akadályozta a kis- és közepes vízfolyások rendezetlensége. Jelentős kiterjedésű területek állandó vízkároknak voltak kitéve, ami gátolta a földek maradéktalan és eredményes megművelését, s ezek a vízkárok nemegyszer lakott települések belterületeit is érintették. A komolyabb vízfolyások mederrendezése állami feladatot képezett, de ezek hatékony elvégzését csak azután lehetett megkezdeni, amikor a beléjük torkolló mellékvizek rendezését - éppen a társulatok segítségével - megoldották. A vízrendezési feladatok ellátása magával hozta azt a felismerést, hogy az erősen dombos vidékeken a talajerózió megakadályozására el kell végezni a szükséges talajvédelmi munkákat is, s ennek révén az adott területet be lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Ezért aztán a társulatot alapító termelőszövetkezetek az adott társulat feladatkörébe bevonták a talajvédelmet is, s ezt kifejezésre juttatták a társulatok elnevezésében is. Ez volt a „komplex melioráció" szárba szökkenésének korszaka. Mindezt elősegítette az 1961-ben megalkotott földvédelmi törvény, amely az érintett társulatoknál a kivitelezési kapacitás fokozott növelését tette szükségessé. Azt persze tudni kell, hogy az első vízitársulatok lényegében egy-két szakfeladat ellátására jöttek létre és viszonylag kis méretű érdekeltségi területen. A későbbi komplexitásra való törekvésnek nyoma sem volt tevékenységükben. Az 1960-as években meglendülő gazdaság és a vele kapcsolt életszínvonal-növekedés, az ország villamosítási programjának befejeződése megteremtették annak lehetőségét, hogy - elsősorban a magyar falvak - ivóvízellátási programja nagyobb lendületet vehessen. A folyamatok felgyorsítása érdekében a társulati mozgalmat kiterjesztették a víziközművesítés feladatára is. A községfejlesztési alapok e célra történő összponto142
