Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1894 A Száraz-érről A Száraz-érbe egykor csatlakozó erek és árkok föl- iszapolódtak, ezért a birtokosok 1871. szeptember 4-én Aradon kezdeményezték a Szárazér Szabályozási Társulat megalakítását. Ennek feladatává tették a Száraz-ér közelében fölgyülemlett vadvizek lecsapo- lását, valamint Mártélynál a Száraz-ér holt medrének csatlakoztatását a Tiszába. Amíg a Száraz-érnek természetes folyása volt, árterületének vizeit összegyűjtötte, és a Batida-Földeák közötti ingoványos térségbe vezette; megszaporítva annak amúgy is bőséges vizét. 1889-ben azonban katasztrofális helyzetet eredményezett a Száraz-ér torkolatának lezárása; a makói tanyák közt 11,8 km2 területet borított el a vadvíz. A mély fekvésű terület belvizeinek levezetésére - két méter fenékszélességgel és 10,4 m3/s vízhozamra méretezve - 1889-93-ban megépült a Sámson- apátfalvi főcsatorna, makói nevén a „Csörgő". Ekkor a Száraz-érnek az elágazástól Földeákig terjedő szakasza holtággá változott; medre már csupán a helyi vizek befogadására szolgált. A mezőhegyesi állami ménesbirtoknak és cukorgyárnak a vízszükségletét 1892-ben élővíz-csatorna létesítésével oldották meg. A sámson-apátfalvi főcsatornának királyhegyesi mellékága is 1893-ban létesült. Száraz-ér térképének részlete Gr. Andrássy Aladár, a Tiszavölgyi Társulat elnöke 1894-1903 között A társulatok nyugdíjintézete - 1895. Ahogy a vízitársulati mozgalom egyre inkább ki- terjedtebbé vált, egyre több állandó alkalmazottat foglalkoztattak. Ahhoz, hogy képzett munkatársakat szerezzenek, az állami alkalmazottaknak megfelelő, vagy annál kedvezőbb körülményeket kellett tisztviselőiknak biztosítaniuk. Érdemes nyomon követni a korabeli sajtóban a vízitársulatokkal kapcsolatban megjelenő tudósításokat. A vízbajok katasztrófahírei mellett egyre gyakrabban tűnnek fel azok a cikkek, amelyek a társulatok nyugdíjügyének alakulásáról szólnak. Természetesen ez nem csupán a társulatokra igaz, hiszen ez a kor az általános társadalombiztosítás első kezdeményei születésének kora volt. Az általános gazdasági előrehaladás korszakában a társulatok, ill. annak vezetői méltányolták a társulatok érdekeit mindenkor szem előtt tartó alkalmazottaik munkáját, s egymás után léptették életbe nyugdíjszabályzatukat. Azok a társulatok pedig, amelyek kicsinységüknél fogva erre nem voltak képesek szövetkeztek és megalakították a tiszai társulatok közös nyugdíjintézetét. A tiszaiak példáját a dunaiak is követték - s néhány kisebb társulattól eltekintve - ott is létrehozták az egyes társulatok saját nyugdíjrendszerüket. 1894. február 14. * Ráth Elemér (Pozsony) mérnök, a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat igazgató-főmérnöke. (+ ?) 1894. június 26. * Diószeghy György br. (Szamosújvár) tervező mérnök, tiszaújlaki szakaszmérnök a Tisza-Szamos- közi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál. (+ Szamosangyalos, 1946. április 19.) 1894. augusztus 9. Nagykároly székhellyel mintegy 860 km2 érdekeltségi terület birtokosai megalakították az Ecsedi- láp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot, amelynek elnökéül gr. Károlyi Tibort választották. A következő évben ösz- szeült közgyűlés döntött a vízi munkák pénzügyi feltételeiről, s műszaki irányítóul meghívták Péchy László folyammémököt, aki közel négy évtizeden át volt a társulat igazgató-főmérnöke. Péchy László igazgató-főmérnök 1894. október A Rába újabb árvize a már addig megépített töltések magasítására kényszerítették a társulatot, amelynek költségeire állami segítséget kértek. 1894. december 16. A Tiszavölgyi Társulat Pest vármegye dísztermében megtartott közgyűlésén gr. Andrássy Aladár addigi alelnököt választotta meg elnökének. Az új alelnök gr. Szapáry Gyula lett. 1894. A Körös-Tisza-Marosi Árvíz- és Belvízszabályozó Társulat megépíttette a Kurca-toroki (2,15 m3/s) és a mezőberényi (0,5 m3/s átemelőképességü) gőzüzemű belvíz-szivattyútelepeket. 91
