Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1889. június 26. Az e napon szentesített A magyar földhitelintézet által engedélyezendő vízszabályozási és talajjavítási kölcsönökröt és némely hitelintézetek zálogleveleinek adómentességéről szóló 1889. évi XXX. te. a Magyar Földhitel- intézet részére engedélyezte, hogy a vízszabályozási és talajjavítási kölcsönök alapján zálogleveleket bocsásson ki. A törvény a társulati hitelképesség határát a társulati ártér kataszteri tiszta jövedelmének tizenkétszeresében állapította meg. A felvehető kölcsönök kamatát 4 %-ban szabták meg úgy, hogy a törlesztés időtartama nem haladhatta meg az 50 évet. A Magyar Földhitelintézet részére a jogszabály postai díjmentességet biztosított, ha a kölcsönügylettel kapcsolatos levelezésén feltüntette a „vízszabályozási ügy" megjegyzést. 1889. szeptember 6. * Mikecz Pál (Kemecse) mérnök, a Heves-Szolnok- Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulat munkatársa, majd a Nyírvíz Szabályozó Társulat főmérnöke. (+ Budapest, 1958. november 25.) 1889. október 14. * Kienitz Vilmos (Alsószeli) gépészmérnök. Mint az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat 1932-ben megválasztott társulati igazgató főmérnökének jelentős szerepe volt az 1930-as évek során a Körös-völgyi öntözési munkák megindításában és a belvízrendezések végrehajtásában. (+ Gyula, 1959. május 19.) 1889. december 9. * Kálnay András (Nyíregyháza) mérnök, a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat főmérnöke, a Felső- Tiszavidéki VÍZIG gépészeti csoportvezető főmérnöke, majd a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Gyűjteménytár egyik megszervezője. (+ Nyíregyháza, 1969. augusztus 28.) 1889. Megkezdődött a Fejér vármegyei Pákozd, Gárdony, Seregélyes községek határában fekvő lefolyástalan tavak lecsapolása a több mint 21 km hosszúságú, ún. „Dinnyés-kajtori csatorna" építésével. A munkálatokat 1892-ben fejezték be a Dinnyés-Kajtori Tólecsapoló Társulat érdekeltjei. 1889. Újra megalakult a Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat, amelynek egyik első feladata a terület belvízrendezése volt. A rendezési terveket Küzdényi Szilárd készítette. 1889 Nem árt tudni, hogy a belvízmentesítés volt az első olyan műszaki-gazdasági feladat, amely a szivattyúzás technológiai fejlődését is megújította. A viszonylag nagy vízmennyiség és a kis átemelőmagasság kihívást jelentett a nagy saját tömeggel rendelkező dugattyús szivattyúk számára, amelyeket a bányászata hajózás és a vízellátás területén eredményesen használtak. Európában először - a vízrendezési feladatok megoldására - a 19. század közepi Angliában hoztak forgalomba körforgó lapátozással kialakított centrifugál-szivattyúkat. Az első magyarországi belvízi szivattyútelepet 1878- ban megépítő sajfoki társulat kudarca azonban nem törte le a hasonló gondokkal küzdő társulatokat, hiszen a századfordulóra a hazai ipar (a Láng és a Rock gépgyárak, a Schlick-Nicholson és a Ganz Danubius cégek, stb.) - nem kis mértékben a hatalmas belső keresletnek is köszönhetően - egyre-másra dobta a piacra a viszonylag olcsóbb és lényegesen nagyobb teljesítményű, korszerű gépészeti berendezéseit. Az 1900-as évektől egyre gyakrabban tűntek fel a töltések oldalában a hosszú kéményű, jellegzetes ipari téglaépítmények, a belvízi szivattyútelepek, amelyek mára - ha még el nem bontották őket - meghatározó tájképi elemei lettek a Tisza- és a Duna völgyének. Társulati szivattyútelepek Ami a szabályozási munkák folytatásának műszaki oldalát illeti, az 1888. évi árvizek ismét közbeszéd tárgyává tették a szabályozás addig követett módját, megint előtérbe került a hegyvidéki tározók ügye, a megkerülő árapasztó csatorna kiépítése, stb. 1891-től már Kvassay Jenő volt a vízügyi szolgálat főnöke, s neki kellett a felvetett kérdéseket érdemben megválaszolnia. Ami a tározókat illeti, Kvassay elismerte azoknak bizonyos helyi árvízi problémák megoldásában játszott meghatározó szerepét, de a Tisza esetében alkalmazásukat kizártnak tartotta. Ellenérvei szerint a vízgyűjtő területen kevés olyan helyet találni, amely a domborzati viszonyokat tekintve alkalmas lehetne zárgátas tározók kialakítására, s ahol esetleg mégis adódnak lehetőségek, ott a tározható vízmennyiség töredéke annak a 2-2,5 milliárd m3-es vízhozamnak, amelynek visszatartása befolyással lehet a tiszai árvizekre. Az árapasztó csatorna létesítése ellen pedig az szólt, hogyannaka cél érdekében komoly méretekkel kell kiépülni, de ugyanakkor itt is felmerül a töltése- zés igénye, nem is beszélve a csatorna más vízfolyásokkal kapcsolatos kereszteződési műtárgyairól, ill. mindezek költségeiről. Miután az árapasztó csatorna alapvetően az ármentesítés céljait szolgálná, azaz a A Tisza-szabályozás folytatása A gőzüzemű szivattyútelepek működtetéséhez sok emberre volt szükség 86
