Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
Társulati árvédekezés - 1888. Hogy miként zajlott ez időben egy jeges árvédekezés, idézzük fel röviden Leidl Henriknek, a fekete-körösi ármentesítő társulat mérnökének beszámolóját: Az aggasztó hírek hatására a társulati igazgató a járás főszolgabírájával együtt beutazta mindazon községeket, amelyeket a szükséges közerő kiállítására köteleztek, s a települések elöljáróit felkészítették arra, miként vehetik fel a legsürgősebben a kapcsolatot a társulattal. Ezzel egyidőben az érdekelt birtokosokat is tájékoztatták a kialakult helyzetről, s lelkűkre kötötték, hogy a vész idején a társulati közegeket minden eszközzel támogassák. Azokra a gátszakaszokra, amelyek a korábbi időszakban is kritikusan viselkedtek, a védanyagokból tartalékkészleteket telepítettek. Minden járásban tutajokat szereltek fel a szakadások elhárításához szükséges anyagokkal. A folyammérnöki hivatal segítségével az összes hídnál feltörték és eltávolították a jeget. Ilyen előkészületek után március 10-én megindult azáradás,amely az addig észlelt legmagasabb és legtartósabb árvízszinteket hozta magával. A folyamatos védekezés március 11-én kezdődött és 22-ig tartott. A legveszélyesebb helyzet azon a töltés-szakaszon alakult ki, amelynél kisajátítási nehézségek miatt a töltések padka nélkül épültek meg. Az itteni vízfolyásokat egy nap és két éjszakán át tartó megfeszített munkával - a közeli község elöljárósága, valamint a szolgabíróság és a csendőrség segítségével - sikerült elzárni. Védekezés gátszakadással Kevésbé volt szerencséje a Heves-Szolnok és Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozó Társulatnak. A Tisza árvize Sarud határában olyan, addig nem tapasztalt magasságot ért el, hogy a társulat műszaki közegei a minisztériumtól kértek segítséget. A miniszter által kiküldött állami mérnök hamarosan át is vette a védekezés irányítását. A konkrét események ismertetését mellőzve meg kell említeni, hogy a szükségessé vált ideiglenes gát építését a társulati munkások és a közerő közösen végezte, de ezzel sem tudták az esti órákban bekövetkező töltésszakadást megelőzni. A szakadás láttára mindenki hanyatt-homlok menekült, annak ellenére, hogy a katonaság határozottan fellépett, a munkások és a közerő visszatartása érdekében. így a helyszínen nem maradt más, mint a társulati védbiztos, az állami mérnök, a megyei főügyész és a rend fenntartására kiküldött megyei biztos. A szakadást követő általános nyugtalanságot a sarudiak követelése is fokozta, akik - hogy a település magasabban fekvő részét az ártól megóvják - mindenképpen át akarták vágatni a használaton kívüli szárazgátat. A követelést az állami mérnök véleménye alapján a megyei kiküldött jogosnak ismerte el, és intézkedett a gát megnyitásáról. Az állami mérnök ezt követően a szakadás eltöltésére sürgős segítséget kért a minisztériumtól, mivel a megyei alispán által kirendelt közerőt használhatatlannak ítélte. Miután ő jelentéstételre visszautazott Budapestre, intézkedésére a helyszínre küldtek 240 katonát 13 tiszt vezérletével, s ugyancsak megérkezett a munkák irányítására kiküldött miniszteri biztos, valamint a társulat mellett működő miniszteri megbízott mérnök. A vezérlet ezek után a miniszteri biztos kezébe került. Mérnök kollégáival tanácskozva döntött a szükséges munkákról, a cölöpverő gépek felállításáról. A rendkívül kedvezőtlen, szeles időjárás azonban olyan veszélyessé tette a munkát, hogy a műszaki csapatok parancsnoka a munkát abbahagyta, s saját katonai elöljáróságának távirati jelentést küldött a kialakult helyzetről. A miniszteri biztos kérte főhatóságától, hogy a minisztérium műszaki tanácsának egyik tagját küldjék a helyszínre. A következő napon megérkezett műszaki tanácsos úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a szakadás eltömése közel egy hónapot venne igénybe, s ezalatt a Tisza apadása valószínűleg megkezdődik, tehát nincs értelme az elzárást ilyen körülmények között erőltetni. Előterjesztése után a miniszteri biztost és a műszaki csapatokat visszahívták. Mindössze 20 katona és egy tiszt maradt vissza a község védelmére. A védekezés további irányítása ismét a társulat kezébe került. A társulati választmány később utasította az igazgató mérnököt, hogy a tavaszi áradás, töltésszakadás minden mozzanatáról a felhasznált költségek kimutatásával részletes jelentést készítsen. A Baross Gábor vezette minisztérium sem hagyta any- nyiban a dolgot! Még áprilisban rendeletet intéztek a társulathoz, amelyben megjegyezték, hogy a Tisza vize - ezúttal a társulati töltést szakítva át - immár másodszor öntötte el a sarudi vidéket. Utasították a társulatot, hogy töltésvonalát (megnövelt méretekkel) a valóban vízmentes magaslatokig hosszabbítsa meg, s a szükséges műszaki tervet a költségvetéssel együtt egy hónap leforgása alatt terjessze fel jóváhagyásra. 1887-1888 1887. november A FM vízrajzi osztálya a Szolnok-Csongrádi Tiszabal- parti Ármentesítő Társulat panasza alapján megvizsgálta nem csupán a szolnoki, hanem a tokaji és szegedi Tisza-szakaszt is, mennyiben fajultak el a szabályozott tiszai medrek. 1887. Az országban elsőként a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat építette ki telefonhálózatát. 1887. A Csincse-patak és a Tardos-ér rendezésére, belvizeik levezetésére, valamint a Csincse-patak vizének öntözésre való felhasználására, 15,3 km2 érdekeltségi területtel Mező-Keresztesen megalakult a Mező- Keresztes-Nagy-Mihályi Vízhasználati Társulat. 1887. A Torontál vármegyei Tiszahegyes és Bocsár községek határában fekvő 2 km2- nyi vizenyős területek lecsapo- lására megalakult a Bocsár-Tiszahegyesi Ármentesítő Társulat. 1888. január A Sziget- és Csilizközben jeges dunai árvíz pusztított olyannyira, hogy az egyik legfontosabb vízi műtárgy, a bagoméri zárgát is átszakadt. A vizsgáló bizottságot Rapaics Radó miniszteri tanácsos vezette. 1888. március-április Az alacsonyabban fekvő vízgyűjtő területeken lévő nagy tömegű hó hirtelen olvadásának következtében levonult a Tisza egyik legnagyobb árvize, amelynek tetőzése, a mellékfolyók (Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó) vízjárásának kedvezőtlen találkozása miatt a Felső- és Közép-Tiszán az ezredvégi árvizekig sok helyen a mértékadó árvízszint volt, sőt a Tisza Záhony-Tiszabercel közötti szakaszán még ma is az. A Tisza és a Körösök völgyében a számlálhatatlan (csak a Tiszánál 28, a Körös-Berettyónál 14 helyen) gátszakadás miatt csaknem 2900 km2 került víz alá. Négy város és 147 község szenvedett az áradástól, közel 7600 embert kellett kitelepíteni a védekezés alatt. Az árvíz tapasztalatai alapján újra meg kellett állapítani az egységes és biztonságos töltésméreteket. A Szolnok feletti folyószakaszon a maximális árvízszint felett 1 méterrel, Szolnok alatt pedig 1,5 méterrel kellett a társulatoknak megemelniük töltéseik magasságát. A Duna völgyében is igen veszélyes helyzet alakult ki tavasszal. A Rába, Répce, Vág, Nyitra és maga a Duna is több helyen (Izsánál, Bogyiszlónál, valamint a Pancsova-Kubini Társulat töltésén Szemendriánál) átszakította az árvédelmi gátakat. Az elöntött területek együttes nagysága meghaladta az 591 km2-t. 81
