Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
1879-1880 1879. június 16-17. A Tiszavölgyi Társulat szervezésében konferenciát tartottak a legtekintélyesebb magyar vízmérnökök a Tisza-szabályozás addig követett módszereiről és a szabályozás folytatásának kérdéseiről. 1879. augusztus 8. A Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának ülésén gr. Károlyi Sándor kifejtette a folyó szabályozásának szervezeti reformjával kapcsolatos elképzeléseit, amelyeket később a Társulat hathatósan képviselt az állami hivatalokkal szemben.. 1879. október 11. Neppel Ferenc társulati elnök kérésére a közmunka és közlekedésügyi miniszter Rapaics Radó miniszteri titkárt nevezte ki a Gerje-Perje Vízszabályozó Társulathoz kormánybiztosnak, hogy a társulat zilált pénzügyeit és műszaki feladatait rendbe tegye. Rapaics Radót 1882-ben Dékány Mihály váltotta kormánybiztosi megbízatásában. 1879. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében megjelent Herrich Károly „A Tisza-szabályozás és a szegedi válság" c. tanulmánya, amely nem csupán a társulati közvéleményben, hanem a szegedi városvezetésben is nagy vihart váltott ki. 1879. A Hortobágy-Berettyóvidéki Belvízszabályozó Társulat a Hortobágy és a Sárrét belvizeinek levezetésére megkezdte a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna kiépítését. Az 1890-ben befejezett munka eredményképpen a csatornázott szakasz 69 km, az egész vízfolyás pedig 163 km hosszúságú lett. 1879. A Sárvíz-térség belvizeinek levezetésére kiásott társulati csatorna torkolatánál megépítették a bátai háromnyílású zsilipet. Az egész öblözet belvizes problémáinak megoldására ugyanitt, 1896-ban egy gőzüzemű belvízátemelő szivattyútelepet létesítettek. 1880. január-február A Duna jeges árvize gátszakadásokat okozott a szigetközi és csallóközi területeken, aminek következtében 31 községet sújtott az ár, és közel 300 km2 került víz alá. 1880. március A Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága megbízásából Darányi Ignác és Lónyay Menyhért irányítása alatt törvénytervezet készült „A Tiszaszabályozás jövendő szervezetéről” címmel. A külföldi mérnökök véleménye A hazai mérnökök letették az asztalra véleményüket, s mindenki kíváncsian várta, milyen eredményre jutnak majd a külföldi szakértők. A 6-8 hetesre tervezett itteni tartózkodásuk idejére a kormány Hajdú Gyulát, a tokaji folyammérnöki hivatal vezetőjét adta melléjük kalauzul, aki a feladatra mindenképpen a legalkalmasabb személy volt. Korábban torontáli társulati főmérnök volt, személyesen ismerte Paleocapa-t, s mellette részt vett a Cavour-csatorna kivitelezésénél, s ráadásul folyékonyan beszélte a szükséges olasz, francia és német nyelveket. A Tiszavölgyi Társulat is kijelölte küldöttségét gr. Károlyi Sándor, Keszlerffy János, Darányi Ignác, Katona Antal és Gonda Béla személyében. Péchy Tamás, közmunka- és közlekedésügyi miniszter tiszai útjukra maga is elkísérte a külföldi mérnököket. Munkájuk végeztével a külföldiek mintegy 300 oldalon, magyarul és franciául megjelentetett jelentésben adták közre véleményüket. A Tiszavölgyi Társulat vezetőinek aggodalma felesleges volt. A szakértői csapat a szabályozás addig követett rendszerét, tehát az átvágások és töltések építését elfogadta és az egyedüli helyes módszernek nevezte. A kivitel tekintetében már inkább kritikusak voltak. Hibáztatták a folyó felső szakaszán megkezdett átvágásokat, szerintük az alsó szakaszon kellett volna kezdeni - (erre mondhatjuk mi azt, hja szegények nem ismerték a hazai politikai viszonyokat!) - és sürgették az alsó szakasz átvágásainak befejezését. A töltésekkel is bajok voltak. Sok helyütt nem találták a méreteket elegendőnek, másutt az építési módszert kifogásolták. Nem véletlenül jegyezte meg Bodoky Lajos még a magyarok ankétjén, hogy sok esetben a töltéseket úgy építették, hogy nem tisztították meg a növényzettől és a humusztól a töltésnek való talajt. Úgy dolgozták be a földet, mint ahogy azt az Isten teremtette volt. A szakértők a Szegedet védő töltéseket javasolták az 1879-iki árvíz tetőző szintje fölé másfél méterrel megemelni, s ennek megfelelően szélességét is növelni. Ami a szegedi rakpart kialakítását illeti, a bizottság tett egy szép gesztust a magyar kollégák felé: „A bizottság nem érzi magát hivatva tanácsokat adni azon kitűnő mérnököknek, akik Budapesten a szép rakpartokat és egyéb nagyszerű műveket építették." Nem egy helyen utaltak arra, hogy szükséges a töltések áthelyezése is, hogy az árvízi meder a szükséges szélességet megszerezze. A folyó teljes völgye összefüggő egészet képez, tehát a töltések dolga nem rendelhető alá egyetlen társulat érdekének sem. Az egységes rend érdekében javasolták, hogy a kormány szabályzatokat adjon ki, s azok betartását ellenőrizze. „Igen nagy fontosságot tulajdonít a bizottság annak, hogy a kormány a társulatokra és az általuk végrehajtandó munkálatokra határozottabb és erélyesebb befolyással bírjon. Úgy tetszik neki, mintha ezen társulatok nem rendelkeznének egységes vezetéssel, és mintha nem mindig dolgoztak volna a közös cél elérésén. ...szükséges, hogy kivétel nélkül minden munkálatnál az egyes társulatok a kormánytól függjenek úgy, hogy semmi munkálat annak jóváhagyása nélkül végre ne hajtathassék." A bizottság szakvéleményében egy országos műszaki tanács felállítását is indítványozta. Mindent egybevetve a külföldiek javaslatukban hangsúlyozták, hogy a Tisza-szabályozás nagy feladata még korántsem tekinthető befejezettnek, s a vizsgálat időpontjában fennállt helyzetet átmenetinek kell tekinteni. A tiszai mérnökök véleményét nyomtatásban is kiadták A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÁLTAL 1879. ÉVI JIJNIUá HÓ lO-Au ÉS I7-An KKNDKZKTT SZAKÉRTŐI ÉRTEKEZLET EREDMÉNYE. (■YOKSlHÚt K>I.Ji;<iYZÉSIÍK AI.APjAN S ai l'JJAHIIAN HlifcKKK/.ITI I A HATOKKAL KIEGÉSZÍTVE, A/. ÉKTEKKZLItT MEOUIZAsAllól BUDAPEST, 1879. WILCKKNH r. ti ÉS FIA KÖNYVNYOMDÁJA. MAO«» «UWO»! MOZI UM í M ír ti • (VI I« 68
