Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
A Rába-szabályozás kezdetei Újházy János 1878-ban elkészítette Rába-szabályozá- si tervét, amely a teljes munkára 12,8 millió forintot becsült. Ez a 349 000 kh-ra vetítve holdanként több mint 36 Ft-ot jelentett volna. Persze az itthoni gazdasági rendszer körülményei között még ez az összeg is viszonylag hamar megtérült volna, de nem lehetett arra számítani, hogy a gazdaközönség ezt elfogadja. Főleg akkor, ha a kataszteri felmérés alapján lett volna olyan földterület, ahol a holdankénti költség meghaladta volna a 84 Ft-ot. Amikor a tőke ára amúgy is igen magas volt. Egy Rába menti nagyobb uradalom felkérte Katona Antal Tisza-szabályozási főmérnököt, vizsgálja felül a tervet, véleményezze, ill. tegyen javaslatot a költségek csökkentésére. Katona a feladatot el is végezte, az munkák összegét lecsökkentette 6 millió Ft-ra, de a következő megjegyzést fűzte hozzá: „E megtakarítás a szabályozási tervben felvett több jeles műveletet tetemesen megcsonkít, vagy hosszabb időre elodáz, azonban fájdalom! Ezen eljárást a magyar mérnöknek meg kell szoknia, kivált ha balsorsa arra kárhoztató, hogy vízi mérnök legyen és így ne úgy tervezhessen, mint meggyőződése szerint tervezni kellene, hanem úgy, mint az a helyi viszonyok és anyagi körülmé- nyekelodázhatatlan követelményei által elébe szabatik." Katona Antal társulati főmérnök 64 A Tiszavölgyi Társulat újbóli megalakulása Azt már rögtön az alakuló közgyűlésen kimondták a résztvevők, hogy az új szervezetet úgy képzelik el, hogy az nem fog beavatkozni a tagtársulatok belügye- ibe, hatásköre elsősorban a kataszteri és a pénzügyi kérdésekre korlátozódik, de ügyelni fog a védmunkák és a szabályozás egyöntetű végrehajtására. A jelenlévők azt is megszabták, hogy az egyes társulatok milyen elvek mentén kapnak szavazati jogot/jogokat. A felmerülő közös ügyek intézésére egy központi választmányt (bizottságot) választottak, amelynek egy elnöke (Lónyay Menyhért gr.), két alelnöke (Szapáry Gyula gr. és Károlyi Sándor gr.) és 20 tagja (Andrássy Aladár gr., Andrássy Manó gr., Degenfeld Imre gr., Babies János, Sennyey Pál br., Wahrmann Mór, Horváth István, Darányi Ignác dr., Keszlerffy János, Károlyi Tibor gr., Károlyi Gyula gr., Dániel Ernő, Radenits János, Reizner János, Sváb Károly, Harkányi Károly, Simonyi Lajos br., Wenckheim Frigyes br., Lipthay Béla br., Csávosy Ignác) volt. A Tiszavölgyi Társulat (TT) fenntartásához az ármentesített területek arányában járultak hozzá, azt azonban kikötötték, hogy a járulék holdanként legfeljebb ló krajcár lehet. A TT következő közgyűlésén, február 4-én a TT pénzügyi bizottságának vezetője Lónyay Menyhért lett, míg a kataszteri bizottságot br. Simonyi Lajos vezette. Titkárrá Darányi Ignácot választották. AzAlsó-Fehér-Körösi Társulat árterének térképe Megoldások keresése - 1878. Az Alsó-Fehér-Körös Szabályozó Társulat mérnökének, Kramplits Ödönnek halálát követően az érdekelt tagság azon tanakodott, hogy feloszlatja magát, mert pénzügyi nehézségeiből csak így látott kiutat. Az történt ugyanis, hogy a szükséges védművek elkészültek, tehát a birtokosok úgy gondolták, a társulatnak már csak a fenntartásra kell áldoznia, s tekintettel a meglévő igen tetemes tartozásokra, nem akarták a társulati adminisztráció költségeit vállalni. Azt tervezték, hogy a továbbiakban a töltések fenntartási költségeit az érintett uradalmak és települések fizessék, s az adósságot osszák fel egymás között. Szerencsére az elképzelésből nem lett valóság, de jól mutatja a korabeli viszonyokat, milyen terhektől próbáltak menekülni a társulati tagok. Az első magyar belvízi szivattyútelep Sajtokon épült
