Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
Az első belvízi szivattyútelep -Sajfok, 1878. A Tisza völgyében 1846-ban indított átfogó vízszabályozási munkákat ezen a vidéken az 1851-ben megalakult a Hevesi Társulat által kezdeményezett töltésépítések jelentették. Lényegében 1859-re a Tisza jobb partján a Kis-Tiszától a Zagyva torkolatáig elkészült a védgát a később elégtelennek bizonyult méretekkel. Mindezek megépítése után a soron következő feladat a töltések mögötti területek mocsarainak lecsa- polása, valamint a mély fekvésű területek belvizeinek elvezetése volt. A kiépült csatornákban, így pl. a Sarud-Sajfoki főcsatornában összegyűlt belvizek levezetése érdekében Sajfoknál már 1862-ben két boltozott zsilipet építettek. A társulat ennél többet nem kívánt a belvizek ügyében tenni, viszont a kárvallott birtokosok mindezt kevesellték, ezért Bischitz Mór elnökletével külön erre a célra 1878-ban megalakult a Sajfoki Belvizeket Szabályozó Társulat. A Társulat a feladatot a legkorszerűbb technikával akarta megvalósítani, ezért egyenesen Angliából rendelték meg a gőzüzemű szivattyútelep gépészeti berendezését. A még abban az évben átadott 0,8 mVs teljesítőképességű telep azonban nem tudott megbirkózni az átlagosnál jóval csapadékosabb időszak alatt összegyűlt vizek átemelésével, így a Társulat hamarosan anyagi csődbe is jutott. A szivattyú- telepre nehezedő nyomást később a belvízrendszer megosztásával, ill. fejlesztésével is csökkentették. 1893-ban megépült a töltések mögötti magas vezetésű Hanyi-főcsatorna és a sajfoki-hanyi keresztezési műtárgy. A Hanyi-főcsatorna a sajfoki belvízrendszertől északra elterülő magasabban fekvő területek vizét ettől kezdve közvetlenül vezeti a Tiszába. Szerencsére a sajfoki telep felszerelését nem dobták ki (csak a kazántelepet bontották el), hanem 1897-ben kiegészítették a Rock István Gépgyár által gyártott gőzgéppel és a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár által szállított szivattyúkkal. így megmaradt az egykor szabadalmaztatott angol berendezés is, amelynek tolattyú-szekrényén a következő cégtábla olvasható: „PATENT - JOHN & HENRY GWYNNE ENGINEERS HAMMERSMITH LONDON" A Tiszasülytől északra, Pély határában lévő 1980-ig működőképes sajfoki telep egyik legértékesebb vízügyi műszaki emlékünk. Védetté nyilvánítása már 1957-ben megtörtént. Támadások a Tisza-szabályozás ellen - 1879. A XIX. századot a mérnökök századának tartották még a kortársak is. Nem véletlen, hogy a legnagyobb műszaki vállalkozások, mint pl. a gőzvasutak hálózatának kiépülése világszerte, vagy a szuezi csatorna megépítése, a folyók szabályozása, s ne szerénykedjünk - a Tisza szabályozása is - a klasszikus mérnöki munka megbecsülését hozták magukkal. Persze akadtak árnyékfoltok is! A Panama-csatorna nem éppen felemelő históriája, vagy például a szegedi árvízi katasztrófa. A hazai vízmérnöki munka értékének devalválódása egyébként már korábban kezdődött. Pontosan az 1876-ban jelentkező árvizes esztendőkkel. Miközben a Tisza-szabályozás legfőbb műszaki főnöke, Herrich Károly (1818-1888) az egymást követő szárazabb esztendők enyhébb árvízi jelenségeinek hatására magát és kormányát megnyugtató, bizakodó jelentéseket tett közzé, addig a már annyiszor tapasztalt szélsőséges Kárpát-medencei időjárás 1876-tal kezdődően megnyitotta a nedves esztendők periódusát. A kiadós dunai, de főként tiszai árvizek egy korántsem teljesen kiépült árvédelmi rendszert rongáltak meg leggyengébb pontjain, s a szabályozások előtti ártér közel 8 %-át borították el vízzel. A következő évek gátszakadásai a közvéleményből egyre több indulatot váltottak ki. A sajtóban megindultak a támadások a Tisza-szabályozás ellen. Volt aki a szabályozási rendszert találta teljesen elhibázottnak, mások a mérnökök hozzáértését kérdőjelezték meg, ismét mások újabb indokot kerestek a kormány lejáratására, a vehemensebbek pedig az építkezések körüli visszaéléseket vették tollúk hegyére. Az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa azután nemcsak a töltéseket szakította át, hanem a támadások előtt még úgy-ahogy lezárva tartott zsilipeket is felhúzta. A közfelháborodás a Tisza-kormányt is lépésekre sarkallta. Először is elcsapatta Herrich Károlyt a Tisza- szabályozás éléről. Herrich azzal is ellehetetlenítette magát, hogy az árvízi időszakban a szegediekkel összetűzött, s ráadásul a Széchenyi-féle Tisza-szabá- lyozási kezdetekről is eléggé elítélően nyilatkozott a Mérnök Egylet lapjában. A tárgyilagos történeti kutatások fényében meg kell állapítani, volt némi igazsága Herrichnek, de támadóinak is. A szegedi árvíz egyik helyszíne É i I 65
