Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
Az 1828-tól kezdve Elemér és a Bega-torok között a Tisza bal partjának ármentesítésére épített magán-védtöltések átvételével, ill. azok fenntartására Nagybecskerek székhellyel megalakult a Nagy- becskereki Tiszai Ármentesítő Társulat. A 202,4 km2 érdekeltségi területű társulat megszervezésében és vezetésében nagyszerepet vállalt Daniel (Dániel) Ernő. 1876. Az 1871-ben alakult Cibak-Lápi Ármentesítő Társulat ez évtől kezdve kibővített feladatkörrel a Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat néven működött tovább. 1876. Megalakult a Tóköze-lstvánházi Ármentesítő Társulat. A társulat a töltései mögött 4,7 km hosszú főcsatornát ásott az összegyülemlő belvizek levezetésére, melyek a tóközi 1 méter átmérőjű zsilipen keresztül folytak le a Körösbe. 1877. február 15. Megalakult, de 1878. év vége felé meg is szűnt a „Margitta-szigeti Védgát Társulat". 1877. május 1. Gonda Béla szerkesztésében megjelent a Gazdasági Mérnök c. kétheti lap első száma. 1877. április 7. A MarcalszabályozóTársulat Kiscellben tartott közgyűlésén felvetődött az az el nem fogadott indítvány is, hogy a „mostoha évek nyomorának indokával a társulat 3 évre függessze fel költséges szabályozási műveleteit". 1877. május A Tisza árvize a folyó alsó szakaszán 13 község területét érintette és összesen 132 km2-nyi területet öntött el. A károsult birtokosság július 8-án Szegeden tartott értekezletén felterjesztést intézett a kormányhoz, hogy a folyókanyarok átmetszési munkáit az Alsó-Ti- szára koncentrálja. 1877. május 26. 61 Baranya vármegyei község határában elterülő, mintegy 88 km2 kiterjedésű mocsárvilág lecsapolásá- ra Pécsett újra megalakult a Fekete, Pécsi és Egerszegi Vízlecsapoló-Társulat. 1877. július 8. Egy Szegeden tartott értekezleten Szojka Gusztáv mindszent-apátfalvi ármentesítő társulati főmérnök javaslata alapján felterjesztést intéztek a kormányhoz annak érdekében, hogy a tiszai átmetszési munkákat koncentrálják az Alsó-Tiszára. 1876-1877 1876. Képessy József A délvidéki vizek mérnöke Képessy József pályafutása kezdettől fogva a Tiszához, ill. a bánáti vizek szabályozásához kapcsolódott. Széchenyi István 1847-ben az alig 29 éves mérnököt kineveztette Törökbecsére, a Bács vármegyei Tiszaszabályozási VI. folyamosztály főmérnökévé. 1849 elején, mivel Ó-Kanizsán a forradalmi vészbíróságnak jegyzője volt, segédmérnökké fokozták le és Kassára helyezték, ahol 14 hónapig a Galíciába vezető út építésével foglalkozott. 1850-ben már mint II. osztálymérnök véglegesen, családostól visszakerült korábbi székhelyére, Törökbecsére. 1869-ben megalapította a törökbecsei takarékpénztárat, amelynek elnöke is volt. Kitűnt az öntözéses gazdálkodás híveként is, 1867-ben jelent meg „A magyar Alföld hydrográphiája - vízműszaki nézetek és javallatok a vízöntözés érdekében" c. munkája. Képessy 1853-ban, már ismét mint főmérnök, az első londoni kiállítás alkalmából nagyobb külföldi tanulmányútra indult, beutazta Németországot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát, honnét visszatérve 1854-ben a szegedi (csongrádi) Tiszaszabályozó osztályt is vezette. 1870-ben az öntözések és egyéb vízi munkák tanulmányozása céljából ismét külföldre, Svájcba és Németországba utazott. 1872-ben a Temes és a Béga szabályozása terveinek kidolgozásával bízták meg. Terveit 1872-ben a közlekedésügyi minisztérium jóváhagyta és az újjáalakult Temes-Bégavölgyi vízszabályozó társulat is magáévá tette. Tanulmányainak eredményeit „Javaslat a Bánát közbenső vízhálózatának szabályozásairól" című könyvében foglalta ösz- sze, melyet 1873-ban tett közzé. 1874-ben középítési felügyelővé nevezték ki, ám pályafutása hamarosan lezárult, 1876-ban hivatali útja idején hunyt el. A Gazdasági Mérnök Az 1877-ben először megjelent, Gonda Béla szerkesztette lap népszerű folyóiratnak nevezte magát címoldalán, amely szerint a földöntözés, csatornázás és folyószabályozás, valamint a mezőgazdasági gépészet és építészet kérdéseiről kívánta tájékoztatni olvasóit. E fórumon rendszeresen megjelentek a társulatokat érintő hírek és események is, amennyiben a szükséges információkat az érdekeltek eljuttatták a szerkesztőhöz. A Gazdasági Mérnök 1878. április 2-tól a Tiszavölgyi Társulat és egy évig a Temesvidéki Mérnök- és Építész Egylet hivatalos közlönye is lett. Megszűnt 1918 márciusában. Minisztériumi világ a kiegyezés után Hogy abban az időszakban - tehát a kiegyezés és a szegedi tragédia közötti alig több mint egy évtized alatt - a társulatok vízimunkáival kapcsolatban miként folyt az állami műszaki-hivatali ügyintézés, arról Micskey Imre miniszteri titkár festett önkritikus, és éppen ezért teljesen hihető képet. A vízimunkák üteme a mindenkori időjárásnak teljesen ki volt szolgáltatva. Ha szárazabb periódus köszöntött a Kárpát-medencére, akkor minden érdekelt a vízlevezető csatornákat és az ármentesítő töltéseket kárhoztatta, legszívesebben betemette, vagy széthányatta volna azokat. Hiába volt ilyenkor a mérnökök fáradozása, még a kész művek karbantartását is elhanyagolták, illetve sajnálták rá a pénzt. Pedig ez az időjárás kedvezett leginkább a töltések kijavításá60
