Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A szegedi árvíz és a vízjogi törvény megszületése
1874-1875 1875-1876 1876 1874. április 23. Az országgyűlés elfogadta „A belvizek levezetése körüli eljárásról" szóló XI. tc.-et. A törvény alapelvül rögzítette, hogy önhatalmúlag más kárára a vizeket tilos elvezetni, ugyanakkor lehetőséget nyújtott mindenkinek arra, hogy hatósági engedély birtokában - mások kárának megtérítése mellett - levezethesse birtokáról a vizet. 1874. december A Trencsén vármegyei érdekeltek közgyűlést tartottak a Vágszabályozó Társulat megalakítása érdekében. Gr. Dezasse Emil kormánybiztos és Mojsisovich Vilmos kir. mérnök jelenlétében a Vágszabályozási mérnöki hivatalt felkérték az ármentesítési tervek elkészítésére. 1875. március 24. A magyar parlament elfogadta A földadó szabályozásáról szóló VII. törvényt. A jogszabály a földbirtokok arányos megadóztatása érdekében elrendelte az általános földadókataszter elkészítését. A kataszteri felmérések bizonyító erejű műszaki adatokra épülve alapot szolgáltattak az ármentesítő társulatok számára az ártéri járulék egyértelmű kivetésére. A törvény kimondta az ár- és belvízvédelmi művek, csatornák adómentességét is. 1875. április 15. * Benedek József (Tokaj) mérnök, szakíró, a vízügyi szolgálat első műszaki doktora. Mérnöki oklevelének megszerzése után előbb magán-, később társulati mérnökként dolgozott. Ezt követően lépett állami szolgálatba. Behatóan foglalkozott a Kulpa folyó csatornázásával, valamint vízerőhasznosítási kérdésekkel. Úttörő munkát végzett a rugalmas alapozások terén, ő vetette fel a tiszalöki erőmű és a Visó-völgyi tározó tervét. 1934-1937 között az FM Vízügyi Műszaki Főosztályának, azaz a vízügyi szolgálatnak vezetője volt. (+Budapest, 1941. augusztus 3.) 1875. szeptember 9. * Sajó Elemér (Őrszentmiklós) vízmérnök, a két világháború közötti időszak vízügyi szolgálatának kiemelkedő vezetője. 1930-ban „Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" címmel adta közre szakpolitikai koncepcióját, amely a következő évtizedekben a hazai víz- gazdálkodás fejlesztésének egyik alappillére volt. (+ Budapest, 1934. szeptember 21.) 1875. november 1. Sztapár és Újvidék között elkészítették és átadták a forgalomnak a 68 km hosszú Ferenc Józsefről elnevezett öntöző- és hajócsatornát, amelyet a 8 méteres szint- különbség leküzdésére 4 db zsilippel láttak el, így 300 tonnás hajók is közlekedhettek rajta. Ezzel egy időben a Ferenc-csatorna Társulat befejezte a Baja-Bezdán közötti tápcsatorna építését, amellyel lehetővé vált a krónikus vízhiánnyal küzdő Ferenc-csatorna vízpótlása. Az 1871-ben építeni kezdett mintegy 48 km hosszú csatornából 35 km-nyi esik a mai Magyarország területére. A bajai elágazásnál egy milánói cég építette meg azt műtárgyat, a Deák Ferenc hajózsilipet, amely 800 tonnás uszályok átengedésére is alkalmas. A munkálatok részeként Baján kikötő is épült. A Ferenc József-csatorna kissztapári vízválasztója 1875. 11 falu érdekelt birtokosai megalakították a Lakócsa- Vidéki Belvízszabályozó Társulatot. 1875. Tornócz székhellyel megalakult a Vágbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, de működését csak 1883-ban kezdte meg. 1876. március-április Minden korábbi maximumot meghaladó árvíz vonult le a Tiszán is, amelyet a szakemberek - szinte előre látva a későbbi katasztrófát - utolsó figyelmeztetésnek tekintettek a veszélyeztetett szegedi Tisza-szakasz problémáinak megoldására. (Ennek hatására került sor - alsó-tiszai érdekeltségek kezdeményezésére - a Tiszavölgyi Társulat 1878. évi újjászervezésére, amelynek azonban már nem sikerült elhárítani az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófát.) Az árvíz alkalmával 23 esetben szakadt át a töltés, amelynek következtében 1330 km2 került a víz alá, ebből csak a Középtiszai Ármentesítő Társulat árterén alig valamivel kevesebb mint 800 km2-t öntött el az áradás. 1876. május 20. Gr. Dezasse Emil Csallóköz ármentesítési ügyeinek rendezésére kiküldött kormánybiztos jelenlétében viharos közgyűlésen a birtokosok többségi akaratából megalakult a Vágjobbparti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat. 1876. június 25. A dunai árvíz hatására, Ordódy Pál (a későbbi közmunka- és közlekedésügyi miniszter) elnökletével, 586 km2-nyi érdekeltségi területen megalakult a komáromi székhelyű Alsó-csallóközi Ármentesítő Társulat, a Duna-völgy egyik legnagyobb és legeredményesebb vízszabályozó társulata. (Neve utóbb Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulatra változott.) 1876. december 28. Az országgyűlés az 1876. évi rendkívüli árvíz folytán adott kölcsönök fedezésére megkívántató póthitelről szóló 1876:XUII. tc.-kel sietett öt tiszai társulat segítségére, hogy azok megrongálódott védműveiket kijavíthassák. 1876. A Zala vármegyei Balaton-Magyarád, Kis-Komárom, Koros, Garabonc és más települések határában lévő Bozót lecsapolására, Kis-Komárom székhellyel újraalakult az 1836-ban már egyszer létrehozott Kis-Ko- máromi Lecsapoló Társulat. A társulat a célul kitűzött munkákat 1885-ben fejezte be. Árvízi menekülők 59
