Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
1998 1998. augusztus 1. 13 alapító taggal megkezdte működését a Társulati Információs Rendszer (TIR). 1998. szeptember 14. A víziközmű társulatok tevékenységének előmozdítása érdekében Kovács György Zoltán elnökletével megalakult a VTOSZ Víziközmű Munkabizottsága. 1998. szeptember 30. A Kormány 155. sz. határozata értelmében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatai közé került a mezőgazdasági célú vízgazdálkodás központi irányítása, s ezzel a vízitársulati mozgalom feletti felügyelet is. 1998. szeptember 30. A korábban felszámolt Tisza-Szamosközi Vízgazdálkodási Társulat területének mintegy harmadán, 21 falut összefogva, Rozsály székhellyel megalakult az Erdőháti Vízi Társulat. Ugyancsak az egykori társulat területének egy részén október 5-én megalakult a szatmárcsekei központú Tiszaháti Vizitársulat. Kolossváry Gábor FVM főosztályvezető 1998. október 1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban a társulatok feletti felügyeletet is ellátó Mezőgazdasági és Vízgazdálkodási Főosztályon belül a vízügyek vezetésére Kolossváry Gábor kapott a minisztertől megbízást. 1998. november 5-17. Az 1970. évinél is nagyobb árhullám vonult le a Felső- Tiszán, amely Vásárosnaményig mindenhol meghaladta az addig mért legmagasabb vízállásokat. Ezredvégi belvíz - 1999. A XX. század utolsó esztendejében mintha megismétlődni látszottak volna az 1940-es évek elejének történései. Szintén egy hosszabb száraz időszak után volt az ország, amely a hazai mezőgazdaságnak éppen elég gondot okozott. Ugyancsak sok sebből vérzett ekkortájt az a vízgazdálkodási társulati mozgalom is, amely a rendszerváltást követően még nem találta meg helyét a modern mezőgazdaság vizekkel kapcsolatos igényeinek kiszolgálásában. Ebben persze nem a társulatok a hibásak elsősorban, hanem az az állapot, amelyben még nem alakultak ki, nem fejlődhettek ki az önállóan termelő gazdák új típusú szövetkezetei, nem jöhetett létre az az érdekeltségi rendszer, amely a társulatok működését anyagilag megalapozta volna, stb. Az ezredvégi belvizes időszakban külön tragédia volt az, hogy az ország szegényebb, anyagi forrásokban leginkább szűkölködő vidékei szenvedték el a károkat, ahol sok esetben az egyetlen jövedelmi forrás a földművelő mezőgazdaság volt. Belvízcsatorna gyökérzónás kotrása Belvízvédelem - vízgazdálkodás - dr. Torgyán József miniszter A földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca vezetője, dr. Torgyán József a belvízi védekezés szervezéséről 1999. december 30-án a vízitársulati igazgatók értekezletén a következőket mondta: „Alapvetően rossz az a konstrukció, ami szerint a BM-nek, a KHVM-nek és az FVM-nek vannak jogosítványai, sőt e tekintetben még a társulatok is mellérendelt helyzetben vannak, a pénz pedig a kormányhivatalnál van. Ez annyit jelent, hogy nem a területnél oszlik meg a rendelkezés joga. Hatékonnyá csak úgy tehető a vízgazdálkodás, ha az egész Kárpátmedence egységes vízgazdálkodásában előre tudunk jutni. Ennek hiányából fakadó hátrányokat nem nehéz belátni, hiszen érzékelhető, milyen károkat okoz az élővilágban a Kárpátokban folytatott ésszerűtlen fakitermelés. Szükség lenne a hegyekben is nagy víztározókra. Nem tanácsot akarok adni a szakembereknek, hogy mit kell csinálni, ez rossz vicc lenne, ezt Önök jobban tudják. Én azért jöttem, hogy jelezzem, amit Önök jónak tartanak, azt én elfogadom, s a kormány elé viszem..." Az agrártárca vezetői tájékoztatást adnak a belvízi helyzetről Egy társulati igazgató a belvízvédekezés hírveréséről „Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a tavaszi ár- és belvíz és az ellene folytatott sikeres védekezés, meghozta a várva-várt áttörést a vízitársulatokországos elismerésében is, melyhez nem kis mértékben járult hozzá az a tény, hogy az FVM a tömegkommunikációs eszközökben (újság, rádió, TV, stb.) közzétételekkel állandó híradással volt a belvízvédekezés fázisairól és benne a társulatokat, mint saját védekező szervezeteit mutatta be és elismerően nyilatkozott munkavégzésük eredményességéről." Rammacher István (Flamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat - Püspökladány) 204