Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
1993-1994 1993. december 7. Az Országgyűlés elfogadta a Kormány törvényjavaslatát (Cili. tv.) a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. törvényerejű rendelet, valamint a csődeljárásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról. Az Országos Szövetség a törvénymódosítás gyakorlati végrehajtásához - külön e célra alakult Munkabizottság útján - irányelveket, szakmai útmutatót készített a vízitársulatok részére. 1993. Az év folyamán Magyarországon 68 termelő-szolgáltató tevékenységet végző vízgazdálkodási társulat működött, beleértve a Dél-Buda Térségi Víz- és Csatornamű Társulatot (Érd), valamint a Balatonaligai Vízhasznosító Társulatot is. Az év közben azonban az utóbbi megszüntette tevékenységét. 1993. A KHVM Vízkárelhárítási Fősztályának kezdeményezésére megkezdődött a Tisza és mellékfolyói holtágainak feltárása. 1994. január 1. Pénzügyi ellehetetlenülés következtében megszűnt az 1964 óta működő Váckörnyéki Vízgazdálkodási Társulat (Göd). A Társulat felszámolása csak két év múlva + Jetter Sándor mérnök, 1965- 1979 között a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnökségének egyik vezetője, majd 1980-tól - az akkor igen nehéz gazdasági helyzetbejutott - Kaposvölgyi Vízitársulat főmérnöke, utóbb ügyvezető igazgatója, a Ka pos- és mellékfolyói rendezésének, valamint a Töröcskei-, Deseda- és a Nagybereki tározók munkálatainak irányítója, a társulati mozgalom kiváló alakja. (* Somogyszil, 1936. szept.25.) Mátészalkán a VTOSZ elnöksége jubileumi ülésttartott annak emlékére, hogy a Tiszavölgyi és a Dunavölgyi Társulatok 70 évvel korábban egyesültek. Az ünnepi beszédet dr. Szabó iván, a VTOSZ elnöke tartotta. Az évforduló alkalmával Széchenyi István ezüst emlékérmet kapott Fejér László VMLK igazgató, Soltész József szakértő és Szabó Gyula, a Tanácsadó lap műszaki szerkesztője. történt meg. 1994. március 21. Jetter Sándor 1994. április 27. Az egykori Balatonaligai Állami Gazdaság öntözőberendezésének szivattyúháza Kudarcélmény és méz a madzagon - 1994-ből A Tisza-Dunavölgyi Társulat megszületésének 70. évfordulóján Mátészalkán, az Országos Szövetség elnöke, dr. Szabó Iván pénzügyminiszter megnyitójában arról is szólt: számára is „kudarcélmény", hogy - sok más nagyon hasznos, a kormány által már elfogadott Dr. Szabó Iván elnök és dr. Vámosi Sándor titkár törvényjavaslattal egyetemben - a vízügyi törvény- tervezet (15.217 sz. javaslat) elfogadását sem sikerült kipréselni az Országgyűlésből. A Parlament várhatóan csak 1995 tavaszán fogja tárgyalni, így aztán a társulatokra vonatkozó jogi szabályozás is függőben maradt. De addig is sikerült a VTOSZ és Földművelés- ügyi Minisztérium (azaz dr. Szabó Iván és dr. Szabó János) között egyezséget kötni, hogy 2004-ben elkülönítettek a tárca keretében 240 millió Ft-ot a meliorációs rendszerekkel összefüggő társulati kivitelezési munkákra. A megállapodás arra is kitért, hogy az agrártárca költségvetésében egy másik400 milliós visz- sza nem térítendő kerettel megkezdjék a társulatok konszolidálását. Erre az a társulat pályázhat, amelyik a klasszikus vízitársulati forma mellett dönt és tevékenységével a társulati feladatoknak megfelelően fog alakulni, azaz szervezetében, létszámgazdálkodásában a hosszú távú stabilitás érdekében hajlandó lépéseket is tenni. A vízgazdálkodásról szóló törvény társulati fogadtatása- 1995. A „kényszertagság" intézményének bevezetését a társulatok választmánya előzetesen is kifogásolta. Az is gondot okozott - s ez a tulajdonosi kör átalakulására, növekedésére (szétaprózódására) vezethető vissza- hogy egyes társulatoknál több mint 10 ezer, vagy akár 30 ezer tag is létezett. Ezek regisztrálása lehetetlen volt, pedig a törvény azt a kötelezettséget rótta a társulatokra, hogy az újonnan megalkotandó alapszabályok mellékletében a tagok nevét és lakóhelyét (avagy székhelyét) is tételesen fel kellett sorolniuk, s az alapszabályt így kellett beadniuk a cégbírósághoz. A törvény nem könnyítette meg az érdekeltségi hozzájárulás beszedésével kapcsolatos nehézségeket sem, hiába mondta ki, hogy azt a pénzügyi szakigazgatási szerv útján adók módjára kell behajtani. Igen ám, de az önkormányzati intézményekjó része - már csak létszámát tekintve sem - nem volt felkészülve erre a feladatra. A törvény - miközben talán túl sokat foglalkozott a társulatokkal - nem a kellő részletességgel szólt a a vízitársulatok vízkárelhárítási feladataival és felelősségével. Egyes vélemények szerint nem deklarálta eléggé az állami, valamint az önkormányzati teherviselés kérdését. Különösen a domb196
