Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
vidéki vízitársulatok működését látszott nehezíteni, hogy az addigi vízgyűjtő-érdekeltségi elv helyébe visszahozta az ún. „kár-haszon" elvet. Igen lényeges változást jelentett, hogy a törvény bevezette a kizárólagos és a forgalomképes állami tulajdonú vizek, vízgazdálkodási létesítmények fogalmát. A törvény megszületése után megindult az a folyamat, aminek a végén a vízügyi igazgatóságoktól a formalomképes művek az FM hivatalok vagyonkezelésébe kerültek, akik a társulatokkal kötötték meg az üzemeltetési szerződést, azzal a elképzeléssel, hogy majd az állami támogatással végrehajtott rekonstrukció után az „átvett művek"idővel a társulatok jegyzett tőkéjébe kerülnek. Ezzel a lépéssel aztán elindult az a folyamat, hogy a művek rekonstrukciójára, majd fenntartására is elfogyott az állami forrás... Az alapjogszabállyal tehát sok esetben az volt a baj, hogy félremagyarázható, félreérthető, gyakran nem elég markáns volt. Azt is érzékelték a társulatok, hogy számos kérdésnek a törvényben való megfogalmazása biztosabb jogi alapot adott volna, ugyanakkor a törvény vízgazdálkodási társulatokkal foglalkozó része helyenként túl részletes, aprólékos volt. Ebben a helyzetben az Országos Szövetségnek egyértelmű törekvése volt, hogy az 1995. évi LVII. törvényt módosíttassa, a tagszervezeteivel egyeztetett módon. Vízgazdálkodási M. 2. szám _____________TÁRSULATOK TANÁCSADÓJA A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Vízgazdálkodási társulatok St' . ■ az önkormányzatokért, P ] a mezőgazdaságért, a környezet- védelemért és a lakosságért! Kiterjedt vízfelület az Ipolymenti VgT. működési területén ...Önkormányzati különszám... 1994 1994. április A Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadója c. lap 5000 példányban önkormányzati különszámot jelentetett meg azzal a céllal, hogy szakmai útmutatást adjon a helyi önkormányzatoknak, vízitársulatoknak, valamint a falugazdászoknak. 1994. június 1. + Stéfán Márton dr. (Miskolc) Állami-díjas vízmérnök, az Észak-Magyarországi VÍZIG igh.-fömérnöke, a Tisza- völgyi árvízvédelmi rendszerfejlesztésének egyik irányítója, több víztározó építésének kezdeményezője, a víziközmű- és vízitársulati munka támogatója. (* 1935. december 24.) 1994. június 17. A 95/1994. (VI. 17.) Korm. sz. rendelet az öntözésfejlesztési beruházások támogatási lehetőségeinek részeként 400 milliós keretet biztosított pályázati úton a társulatoknak. 1994. augusztus 12. Veresegyháza székhellyel megalakult az ország addigi legnagyobb csatornamű társulata, amely Erdőkertes- Szada-Veresegyháza települések csatornázására 1994-1996 között 2,2 milliárd forintot kívánt fordítani. A Társulat a helyben működő vízműtársulathoz csatlakozott. 1994. november 10. Budapesten megrendezték a Víziközmű Társulatok Országos Konferenciáját. A Szövetség nagy példányszámban kiadott önkormányzati különszámának címlapja 1995. június 6. Az Országgyűlés a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és kártételeinek elhárításával összefüggő alapvető jogok és kötelezettségek meghatározására - a környezet- és természet- védelmi követelményekre figyelemmel - elfogadta A vízgazdálkodásról szóló új LVII. törvényt. A törvény 1996. január 1-ei hatálybalépésével egyidejűleg érvényét vesztette a szocialista korszak 1964. évi IV., A vízügyről szóló törvénye. Az új törvény meghatározta az állam kizárólagos tulajdonában lévő vizeket, valamint vízi létesítményeket, valamint IX. fejezetében keretjellegűen újraszabályozta a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó kérdéskört is. A törvény szerint a társulatok ágazati-szakmai felügyelete továbbra is a vízügyi igazgatási szervezetnél maradt. Négyen a Viziközmű Konferencia előadói közül: dr. Potoczky jánosné (OTP), Szántó Imre (VTOSZ), Rémai János (KHVM) és dr. Koltay József (VTOSZ) 197
