Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
szerepvállalás csökkenése jelentett nehéz helyzetet. Társulatok mentek csődbe, mert egyéb törvény híján a gazdasági társaságokról szóló paragrafusokat alkalmazta rájuk a közigazgatás, no meg persze vállalkozásaik is nem egy esetben ellehetetlenítették őket. Nem, vagy csak nehezen jutottak hozzá azokhoz a földhivatali nyilvántartásokhoz, amely segítséget jelenthetett volna nekik az érdekeltségi hozzájárulás beszedésében, s nem igazán segített rajtuk a vízgazdálkodásról meghozott 1995. évi törvény sem. Jóllehet vízitársulatokkal az ország területének túlnyomó része, 86 %-a lefedettnek tekinthető, mégis a több mint egymillió érdekelt földtulajdonos közül csak 700 ezer fizette a hozzájárulást. Persze átalakult a vízitársulati tevékenység is, Azzal, hogy 1998-ban a szakmai felügyeletük átkerült a földművelési tárcához, egyre jobban beintegrálódtak a mezőgazdaság vérkeringésébe. A velük szemben támasztott igények már nem csak a vízkár-elhárításra szorítkoztak, hanem egyre inkább a szélesebb körű területi vízgazdálkodásra, a vizek visszatartására, tározására, vízszolgáltatásra, esetlegesen környezetvédelmi beruházásokra, ökológiai vízpótlásra, vizes élőhelyek kiszolgálására, stb. 1998-ban a társulatok komoly esélyt kaptak arra, hogy a közcélú vízgazdálkodási feladatok állami támogatását igénybe véve fenntartási, üzemeltetési, fejlesztési lemaradásukat fokozatosan felszámolják, azonban a támogatási összegek csapját néhány év alatt elzárta a kormányzat, s az új évtized közepére már ígéret se maradt a társulatok feladatfinanszírozási helyzetének meg-változtatására. Ilyen helyzetben kapott lábra a társulatok körében az a jelszó: „Pénzt, vagy szabályozást!" Az egyre inkább világossá vált számukra, hogy a viszonylag fiatal mégis számos tekintetben túlhaladott vízgazdálkodási törvény társulatokra vonatkozó módosítását nem remélhetik, ezért egy új vízitársulati törvény megalkotásában látták e sajátos szervezeti forma helyretételének és a társadalmi munkamegosztásba illesztésének egyedüli zálogát. Az el múlt két évtized majd'minden esztendejében komoly gondot jelentett a magyar mezőgazdaságnak a belvíz 189
