Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
1973 1973-1974 1974 1973. augusztus 24. Fehérvárcsurgó határában a Gaja patak Vaskapu szűkületében, az egykori római gát helyén Breinich Miklós OVH elnökhelyettes átadta a Gaja árvízcsúcsainak csökkentésére létesített Fehérvárcsurgói tározót. Az eredeti célok időközben bővültek, ipari, mezőgazda- sági vízhasznosítási, belvíztározási, valamint üdülésiidegenforgalmi célokkal. 1973. szeptember 14. A Mohács-környéki Vízgazdálkodási Társulat kibővítette működési területét a Karasica vízgyűjtő területére, s ezzel egyidejűleg felvette a Keletbaranyai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat nevet. 1973. december 28. A Sió-csatorna torkolata felett 3 km-rel, a gemenci erdőben üzembe helyezték azt a vízlépcsőt, amelynek mindkét része (a duzzasztó és a hajózsilip) a Sió felé mint duzzasztómű működik, ha a dunai vízállás nem éri el a 87,50 m-es duzzasztási szintet. Dunai jeges árvíz idején a hajózsilip és a duzzasztómű egyaránt árvízkapuként üzemel, vagyis a Duna rövid ideig tartó magas vízállásait képes kizárni a Sió alsó szakaszáról. 1973. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén két kisebb (a Kalocsai és a Dunavecsei) Vízi Társulat egyesült. Ihrig Dénes egykori társulati igazgató-főmérnök, a vízügyi tudományos kutatás egyik újjászervezője 1973. Ihrig Dénes szerkesztésében, a kor legjobb vízügytörténészeinek (Károlyi Zsigmond, Károlyi Zoltán, Vázsonyi Ádám) szerzői közreműködésével megjelent a „Magyar vízszabáiyozás története"című kötet, amely a második világháború végéig követi nyomon az egyes hazai vízfolyásokon végzett állami és társulati vízi munkákat. A Mezőtúri VgT. és a Cibakháza és Környéke VgT. közös taggyűlésén 45 mgtsz., állami gazdaság és egyéb jogi tag kimondta a társulatok egyesülését, s július 1-től kezdve Mezőtúr székhellyel, 983,85 km2 érdekeltségi területtel, elkezdte működését a Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat. A Társulat első elnöke, Kóczián Mátyás vezetésével hozzáfogott a Tisza, a Körös, valamint a Hortobágy- Berety-tyó által közrefogott területén a közcélú belvízcsatornák, vízhasznosítási művek fe-jlesztéséhez, üzemeltetéséhez, a meliorációs, talaj- védelmi és környezetvédelmi feladatok ellátásához. 1974. június-július Rendkívüli árvízi helyzet alakult ki a Körösökön, amelynek során öt árhullám követte egymást. A június 12-én indult második minden korábbi tetőzési magasságot és vízhozamot meghaladott. A nagyobb károk elhárítása érdekében fel kellett tölteni, szükségtározóként alkalmazni a Fehér- és a Fekete-Körös közötti ún. deltát. A Körösök középső és felső szakaszán 104 km hosszban kellett volna töltésmagasítást végrehajtani ahhoz, hogy az árhullám a gátak között levezethető legyen. Június 15-én 14 órakor a Fehér- és a Fekete-Körösön a víz gyakorlatilag egy szintben volt a töltések koronájával, helyenként csak a nyúlgátak akadályozták meg a töltésmeghágást. Ekkor robbantással megnyitották a Fehér-Körös jobb parti töltését; a Fekete-Körösön a víz az előre meggyengített helyeken a töltést átszakította. A tározótér feltöltődése 82 óra alatt ment végbe. A 71 km2-en 127 millió m3 víz tározódott. A vízszint 10 óra alatt több, mint 2 métert csökkent. A három töltésmegnyitáson kifolyó vízhozam csúcsértéke együttesen 780 mVs volt. Romba dőlt 407 ház és 379 lakost kellett kitelepíteni. Három és fél nap múlva megkezdődhetett a víz visszavezetése a mederbe. 1974. július 1. A Karcagi Vízgazdálkodási Társulat egyesült a Kisújszállási Vízi Társulattal, s a 480 km2 érdekeltségi terű lettel rendelkező új szervezet nevét Nagykunsági Vízgazdálkodási Társulatra változtatták. 1974. május 24. Kóczián Mátyás társulati elnök 1974. július 19. A Hosszúfoki műemlék szivattyútelep üzemen kívüli épületében megnyílta „Bodoki Károly Múzeum", amely a Körös-vidék vizeinek múltját mutatta be és a társulati vízszabályozási munkáknak állított emléket. 1974. október 19-28. Rendkívüli mértékű esőzés következtében, a lehullott 40-180 mm-es csapadék hatására az addigi vízállási maximumokat meghaladó árhullámok vonultak le a Zagyva, Tama, Sajó és Hernád folyókon, valamint mellékvizeiken. A védekezési munkák során mintegy 9 ezer főt ki kellett telepíteni a veszélyben forgó településekről. A vizek pusztítása közel 480 épületet megsemmisített, számtalan közút, vasúti töltés és híd rongálódott meg, s 760 km2 került ideiglenesen víz alá. A Sajó árvize kárt okozott a vasúti hálózatban is 1974. Megkezdődött a Kálló-Alsónyírvíz belvízrendszer fejlesztési programja, amelynek során a belvizek levezetésének megoldásán túl a tavaszi belvizek visszatartásával jóléti tavakat alakítottak ki Debrecen határában az Erdőspusztán. Az 1978-ban befejezett beruházást követően az erdős, vizes területen közel 3 km2 szabad vízfelület állt a vízisportok és a horgászat rendelkezésére. 1974. Orbán József elnökletével megalakulta Balatonkenesei Vízmű Társulat, amely tevékenységét - víziközmű társulatként - később kiterjesztette B.Kenese és B.Akarattya csatornázási feladataira is. 1974. A Dunavecsei Vízgazdálkodási Társulat egyesült a kalocsai társulattal, s az új szervezet neve Dunamenti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat lett. Elnökévé az érdekeltek Lovrity Józsefet választották. 169
