Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok megújult feladatai a szocialista korszakban
1959 1959. március 25. A Baranya megyei Villány községben megalakult az ország első szennyvíz-csatorna társulata. A szennyvíztársulatok -jóllehet nem zárták ki a lakossági becsatlakozási lehetőséget - elsősorban a községekben levő jelentősebb intézmények, üzemek szennyvízelvezetéséről gondoskodtak. 1959. május 19. + Kienitz Vilmos (Gyula) gépészmérnök, vízgéptervező, az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat egykori igazgató-főmérnöke. (* Alsószeli, 1889. október 14.) 1959. június 9. A Jászkisér és környékén gazdálkodó négy termelőszövetkezet 86,2 km2 területtel megalakította a Jászkisér és Vidéke Vízgazdálkodási Társulatot. 1959. június 22. A Kutas és Ölyvös csatornák középső szakaszán jelentkező belvizek levezetésére megalakult a Kutas- Ölyvös Belvízrendező Társulat, Mezősas székhellyel. A társulatba vont érdekeltségi terület megalakuláskor 104,44 km2 volt. Az intézőbizottság elnöke Juhász Imre mezősasi lakos volt, a műszaki vezetői feladatokat Durst Ferenc látta el. A társulat elnöke 1960. február 9-től Bottó Mihály lett. 1959. június 26. Csökmő székhellyel megalakult a Csökmő-Szeghalmi Belvízrendező Társulat. Érdekeltségéhez 449 tag tartozott 148,14 km2 érdekeltségi területtel. 1959. október 23. Mezőtúr központtal, id. Réday István elnökletével megalakult a Kútrét-Álomzúgi Vízgazdálkodási Társulat, amely később a Mezőtúri Vízgazdálkodási Társulat nevet vette fel. 1959. november 25. Tamásiban Kovács József főagronómus vezetésével 26 érdekeltségi tag 324,3 km2 területen megalakította a Koppányvölgyi Vízgazdálkodási (és Talajvédelmi) Társulatot, amely a későbbiek során, 1976-ban egyesült a Dombóváron megalakult Kapos Menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulattal. 1959. november Mátészalkai központtal megalakult a Felsőszamos- Turaközi Vízgazdálkodási Talajvédelmi és Flévízhasz- nosító Társulat. 1959. 7 taggal, 10 km2 érdekeltségi területtel megalakult a Pápakörnyéki Vízrendező Társulat. Ügyvezető igazgatója Tóth Tivadar lett. Vízvezeték építés Balatonfüreden Víziközmű társulatok a Balatonért -1957-1992. A víziközmű társulati mozgalom beindulása előtt, 1957-ben a Balaton vízparti települései közül mindössze 11 város és község (Siófok, Balatonföldvár, Lelle, Boglár, Fonyód, Keszthely, Hévíz, Szigliget,Tihany, Ba- latonfüred és Balatonalmádi) rendelkezett közműves vízellátással, s a vízvezetéki csőhálózat hossza alig haladta meg a 110 km-t. Ami a csatornázottságot illeti, még ennél is kedvezőtlenebb volt a helyzet, csak Siófokon, Balatonföldváron, Hévízen és Balatonfüreden volt, összesen 19 km hosszú szennyvízcsatorna. A füredi községgazdálkodási vállalat közmű gépkocsija Ami a kapacitásokat illette, a napi víztermelés ekkoriban 11 ezer m3 volt, míg a szennyvíztelepek naponta összesen 2 ezer m3-t tudtak megtisztítani. Az 1958-1967 közötti évtizedben a vízparti településeken társulati úton kizárólag vízmű beruházások valósultak meg 16 törpevízmű társulat közreműködésével. El kell mondani, hogy elsősorban a üdülő lakosság anyagi hozzájárulását igénybe véve. Ez akkoriban 150 km hálózat megépítését és több mint 500 közkifolyó telepítését jelentette. Ezt követően a további fejlesztéshez jelentős támogatást nyújtottak az OVH célcsoportos beruházásai. 1971-1991 közötti időszakban mintegy 6 milliárd forintot fordítottak központi forrásból a főművek fejlesztésére. A társulati csatornázási program - elsősorban a Balaton vízminőségi programjához igazodva - az 1980- as évektől gyorsult fel. Talán ennek is volt köszönhető, hogy a „közmű-olló" az ország más vidékeitől eltérően talán ebben a térségben volt a legkevésbé nyitott, azaz 1991-ben a települések mintegy 60 %-a rendelkezett már mindkét vízi közművel. Ha a társulatok által végzett munkát tekintjük, akkor 1992-ig az üzemelő vízhálózat fele, a csatornahálózatnak pedig közel kétharmada valósult meg társulati úton. A rendszerváltás utáni évek átrendeződésekor, az állami szerepvállalás csökkenésének idején a víziköz- mű-szolgáltatás díjainak radikális emelésével szemben a vízpart települések egyhangúan álltak ki amellett, hogy az állam ne vonuljon ki a szolgáltatási díjak támogatásából, mivel annak idején az itteni díjak lényegesen meghaladták az országos átlagot; s ugyancsak kérték, kertes ingatlanok esetén ne az adott helyen kiszolgáltatott teljes vízmennyiséget vegyék alapul a keletkező szennyvíz megállapításánál. Erdőgazdaságok és a vízi társulatok- 1960. Dégen Imre főigazgató és dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője 1960 végén a pénzügyi tárca vezetésének jóváhagyásával megállapodtak abban, hogy az erdő- gazdaságok a már megalakult társulatokba lépjenek be és azok működésében tevékenyen vegyenek részt, csakúgy mint a többi állami szerv. Ami az elmaradt érdekeltségi hozzájárulást illette 1960. december 31-ig be kellett fizetniük az 1958-1960 között rájuk kivetett 150
