Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
Az előzmények és az 1807. évi XVII. tc. megszületése
Az előzmények és az 1807. évi XVII. te. megszületése A történelemben nem új keletű dolognak számított az, hogy a vizek kártételei, vagy éppen haszonvétele érdekében emberek csoportjai szövetkeztek egymással, hiszen a közös érdek megteremtette összefogással lehetett bármit is tenni. A Nílus folyóvölgyében élő egyiptomi törzsektől kezdve, az itáliai városok földbirtokosain, vagy éppen a szorgalmas németalföldi parasztokon keresztül számos példa utal arra, hogy a jogbiztonság bástyái mögött a emberek technikai tudása párosulva a nemes célra összpontosítható gazdasági erővel milyen eredményesen megművelhető hatalmas kertekké változtathatta a Tigris és Eufrátesz, valamint a Nílus folyók öntözésre alkalmas alföldjeit, a Pó völgyét, vagy akár Hollandia tengertől elhódított mezőit. A vítitársulatok múltjában kutatva, létrejöttüknek okait szemügyre véve, nem tekinthetünk el a hazai vízügyek török háborúk utáni históriájának és az adott egymás utáni korszakok gazdaságtörténetének legalább vázlatos vizsgálatától. Történettudományunk zömében azonos képet fest a háborúk utáni ország állapotáról. Egyes vidékek elnéptelenedtek - bár korántsem akkora mértékben, mint ahogy az a köztudatba beivódott, - más területek elmocsarasodtak a vizek gyakori kiöntései miatt, s mindezek mellett, vagy éppen ezek miatt is folytatódott az Alföld pusztásodási folyamata. A Rákóczi-szabadságharccal lezáruló, több mint két évszázados - csaknem megállás nélküli - háborús időszakot követően a XVIII. század nehézségekkel teli, de mégis békés viszonyai a mezőgazdaság fejlődését segítették elő. Ezt megelőzően a mezőgazdasági termelés szerkezete felemás képet mutatott. Egyfelől nagyobb biztonságot jelentett (ahol erre egyébként a természeti feltételek is adottak voltak), ha a kisebb jelentőségű gabonatermesztés mellett lábasjószágot (szarvasmarhát) tartottak, másfelől ez az állattartás - a tenyésztők közvetlen fogyasztását leszámítva - évszázadokon át az ország egyik fő kiviteli cikkét jelentette. Az sem volt mellékes szempont, hogy az állatállomány a háborús viszonyok között jobban volt menekíthető, mint a helyhez kötött növényi kultúrák. A vázolt képhez az is hozzátartozik, hogy a háborús állapotok a gabona keresletét növelték, hiszen a végvárak legénységét és a harcoló hadseregeket élelmezni is kellett. Ez a fokozott konjunktúra azonban csak a végvárak ellátó vidékeit érintette, távolabbról a terményfelesleget a közlekedési és szállítási viszonyok elégtelensége miatt csak igen drágán lehetett volna célba juttatni. így aztán nem is csodálkozhatunk, hogy szinte vármegyényi területeken a földbirtokoknak alig volt értéke. A XVIII. század társadalmi-gazdasági, műszaki és államszervezeti viszonyai csak lassan fejlődtek abba az irányba, amely az ország újjáépítéséhez reális gazdasági alapot nyújthatott. A vizek szabályozását - a királyi kamara számára - elsősorban a víziutak kialakítása és fenntartása jelentette. A Temes-Bega- csatorna és a század végén építeni kezdett Ferenc-csatorna mellett felvetődött a Duna-Tisza-csatorna eszméje is, amely aztán évszázadokon át elő-előtűnt a különböző gazdaságfejlesztési programok részeként. A századvég országon kívüli háborúi - különösen a napóleoni háborúk - által keltett agrárkonjunktúra nem csupán a termő- területek kiszélesítésének (így az ármentesítések, lecsapolások gondolata népszerűsödésének), hanem a vízutak fejlesztésének is kedvezett. Azt is látni kell azonban, hogy a rendkívüli kereslet elodázta a nyugat-európai értelemben már akkor is elavultnak tekinthető feudális termelési viszonyok reformját. Nem véletlen hát, hogy a konjunktúra elmúltával a XIX. század első felében egyre élesebben vetődött fel a reformok kérdése. Ebben a történelmi helyzetben a hazai vizeket illetően kiútként az arra alkalmas hazai folyók hajózhatóságának biztosítása és az időszakosan, vagy állandóan vízzel borított területek ármentesítése és lecsapolása kínálkozott. Az udvar és az általa vezérelt kamarai pénzügyi kormányzat a hajózás elősegítését 14
