Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
1942. október 14. A Hortobágy-Berettyó főcsatorna torkolatában elkészült árvízkapun keresztül Mezőtúrra megérkezett az első hajó. 1942. október 15. Ünnepélyesen felavatták a Dél-Alföld, illetve a Körös-völgy öntözését megalapozó Békésszentandrási vízlépcsőt Horthy Miklós kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök jelenlétében. 1942 Az eredetileg Horthy Istvánról elnevezett békésszentandrási vízlépcső 1942. december 16. A földmívelésügyi miniszter rendelettel összevonta a Duna-Tisza közén működő három vízi szervezetet a Sárközi, a Dunavölgyi és a Dömsöd-Pataji társulatokat. Az új társulat Pestmegyei Dunavédgát Társulat néven működött tovább. A miniszter a következő év elején jóváhagyta megalakulásukat, de két évre felfüggesztette az új társulat önkormányzatát, és a társulat élére miniszteri biztost nevezett ki. Az új társulat igazgató-főmérnöke a kalocsai Szabóky Jenő lett. 1942. Az Öntözésügyi Hivatal a kunmadarasi Redemptus Közbirtokosság Legeltetési Társulattal szerződést kötött a terméketlen, szikes területek hasznosítására. 1942. A Kormány intézkedésére - közel 100 km2 ún."fennsíki árterület" bevonásával - megalakult (ill. átalakult) a Csongrád-Kecskeméti Ármentesítő és Vízrendező Társulat. Az 1940-1942. évi árvizek és belvizek emlékére a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet vízépítési szakosztálya által kiadott plakett (tervezte Lampl Mária) A társulatok államosításáról A vízitársulatok életében a két világháború között is folytatódott az állammal való állandó kötélhúzás a vízimunkálatok költségeinek megosztása tekintetében. Ez a helyzet persze - változó erőviszonyok között, hol burkoltabb, hol nyíltabb formában - már a társulati mozgalom kezdetei óta fennállt. Az mindenkor világos volt, hogy csak önerőre támaszkodva a társulatok nem képesek megfelelni az ország ármentesítési, és később belvízrendezési feladatainak. Az állam különféle támogatásokkal igyekezett a társulatok életben maradásához hozzájárulni, s ha időnként fel is merült a társulatok államosításának gondolata, legalább egy érv mindig a társulati rendszer fenntartása mellett szólt, nevezetesen, hogy az állami központi adminisztráció bürokratikus szervezete nem biztosíthatta azt az intézkedési gyorsaságot, amit a helyi autonóm igazgatás megadhatott. így az állam fokról-fokra a lehető legtöbb területen ellenőrzés alá vette a társulatok műszaki-gazdasági tevékenységét, de teljes államosításukat nem hajtotta végre. Társulati továbbképzés 1944-ben Kevéssé közismert, bár teljesen magától értetődő, hogy a Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottsága tagszervezetei, ill. azok vezetői, tisztségviselői számára továbbképző előadásokat is szervezett. Ilyen volt pl. az 1944. február 8-15-e között tartott előadás- sorozat, amelyet Pichler János titkár a Műegyetem Mérnöki Továbbképző Intézetével, a „Hangya" Szövetkezettel, a Magyar Mérnök és Építész Egylet vízépítési szakosztályával, valamint a Vízitársulatok Beszerzési Szövetkezetével együttműködve bonyolított le. Az erők összefogására a háború okozta nehézségek egyre növekvő terhe is szorította a társulatokat. A hadiszerencse már régen megfordult, az ország - bár még csak kevesen sejtették - a közvetlen német megszállás előtt állt, s a frontvonalak is egyre jobban közelítették a Kárpátokat. Mindezen körülmények természetesen csak közvetlenül hatottak a társulatok tevékenységére, hiszen a fő feladat az évről évre ismétlődő belvizek, meg az esetleges árvizek elleni védekezés volt. Gr. Khuen-Héderváry Károly alelnök megnyitója után Bauer Sándor, a FM vízügyi műszaki főosztályának vezetője, azaz az állami vízügyi szolgálat akkori főnöke a társulatok belvízrendszerének méretezési kérdéseiről tartott előadást, Bogárdi János, a Vízrajzi Intézet vezető munkatársa a lefolyási tényező meghatározásáról értekezett, amihez hozzászólt Németh Endre műegyetemi professzor és Gyalokai Miklós társulati igazgató-főmérnök is. Egy másik jeles társulati vezető, Kienitz Vilmos a hordozható propeller-szivattyú belvízi alkalmazásáról számolt be, Ihrig Dénes igazgató-főmérnök pedig a belvízi szivattyútelepek hasznos munkamennyiségének heAz 1944. február 8-iki meghívó MEGHÍVÓ A TISZA-DUNAVÖLGYI TÁRSULAT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA által a Társulat kötelékébe tartozó tagtársulatok részére 1944 február hó 8-tól 15-ig a túlsó oldali Programm szerint rendezett gyakorlati tájékoztató előadásokra, továbbá a mérnökintézmények, a »Hangya« Szövetkezet és a Vlzitársulatok Beszerzési Szövetkezetének előzékenysége folytán ugyanezen időben tartandó és a tagtérsulatok működési körébe vágó egyéb előadásokra. Az előadássorozat megnyitása: 1944 február hó 8-án, kedden délelőtt 10 óra 30 perckor a Tisza-Dunavölgyi Társulat tanácstermében (Budapest, V,, Akadémia-utca 9. szám, III. em. 2. ajtó). Vendégeket szívesen látunk. Budapest, 1944 január hó 19-én. Pichler János gróf Khuen-Héderváry Károly ttreulatl Igaigat6-I6«n*n6k. ta)söti«rí too. a KOrpon'l Bizottság titkául o Köt ponti Bljottaég h. nMta 132
