Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulatok az árvizek, belvizek és a száraz időszakok szorításában, a társulatok államosítása
Országos Öntözésügyi Hivatal Az 1935-36-os aszályos évek egyre jobban megérlelték azt a kormányzati gondolatot, hogy az Alföld vízhiányos területein öntözési lehetőségek megteremtésével segítsenek a gazdákon. Nem árt megjegyezni, hogy ezek a kezdeményezések nem annyira a gazdák sanyarú sorsa felett érzett önzetlen emberbaráti indíttatásból fakadtak, hanem annak felismerésén, hogy az öntözések elterjedésével kialakuló többtermelés egyrészt a munkanélküliség gondjain is enyhíthet, másrészt az állami költségvetést többletbevételekhez juttatja. Tehát, ha az állam elősegíti az öntözéses gazdálkodást, azzal gyakorlatilag egy jó befektetést indít el, ami hosszú távon kifizetődő az államkasszának. Kállay Miklós és Lampl Hugó Első lépésként a földmívelésügyi tárca keretén belül megalakítottak egy tervező csoportot (Körösvölgyi Vízszabályozások Tervezési Csoportja), amelynek feladatul adták, dolgozzák ki milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, mely terű letek öntözését érdemes elősegíteni, milyen műtárgyak szükségesek, s mindennek mennyi lesz a költsége. Munkájuk eredménye Az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló 1937:XX. törvényben testesült meg. A törvény rendelkezett egy állami öntözési alap megteremtéséről, amely felett a rendelkezési jogot a Országos Öntözésügyi Hivatal elnökére bízta. A törvény másik lényeges pontja magával az Öntözésügyi Hivatallal foglalkozott, míg a befejező rendelkezések Öntözőhajó br. Weiss Jenő derekegyházi uradalmában szóltak az öntöző társulatokról, ill. a megépítendő öntözőművek kihasználásáról. A közvetlenül a Földmívelésügyi Minisztérium alá rendelt budapesti székhelyű főhatóság létrejöttével kezdetét vette a Tisza-völgy öntözéses gazdálkodásának jelentős fejlesztése. A Magyar kir. Országos Öntözésügyi Hivatal első elnöke a volt földmívelésügyi miniszter, Kállay Miklós, míg a műszaki irányítást végző elnökhelyettes Lampl Hugó lett. (Amikor Horthy Miklós kormányzó Kállayt miniszterelnökké nevezte ki, akkor Lampl lépett a helyébe és egészen a Hivatal 1948. évi megszüntetéséig vezette azt.) Az új hivatal első feladatának a Tisza-völgyi kísérleti öntözőrendszerek kialakítását, a Körösök és a Tisza csatornázásának megkezdését tekintette. Az FM Vízrajzi Intézet keretében addig működő Körösvölgyi Vízszabályozások Tervezési Csoportja beolvadt az újonnan alakult Országos Öntözésügyi Hivatalba. 1937-1938 1937. július 29. A parlamenti döntést megerősítve törvényerőre emelkedett „az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről" szóló XX. te. 1937. A Kis-Balatonnál, az 1925-ben megépült Zala-főcsa- torna környezetében elkészültek a csatlakozó lecsapoló csatornák. Noha ezeket azért létesítették, hogy megakadályozzák a Balaton, illetve a Zala magas vízállásának szétterülését a Kis-Balatonban - már az átadás évében a Zala árvize átszakította a Zala-főcsatorna töltéseit, és a kiömlő víz a Kis-Balaton egész területét elborította. 1937. Dinnyés Lajos kisgazda képviselő megjelentette az „Átokcsatorna" c. pamfletját, amely a Dunavölgyi Főcsatorna félresikerült beruházását okolta a gazdák gazdasági romlásáért. 1937. Debrecenben megjelent Korbély József társulati igazgató-főmérnöknek a „Tisza szabályozása" című munkája, amely először tekintette át az addig elvégzett munkálatokat, s a szabályozás eredményeinek és gyengéinek tudományos feltárásával kijelölte a folyó szabályozásának további irányait, amely a későbbi munkák vezérfonalául is szolgált. 1938. április 28-30. A budapesti Műegyetemen a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Országos Ivóvízellátási Nagygyűlést tartott. Az 1930-as években a lakosság ivóvízzel való ellátottsága, ill. annak hiánya (8,9 millió lakosból mindössze 1,9 millió volt a vezetékes ivóvízzel ellátottak száma) a települések fejlődésében jelentős feszültségeket okozott. A nagygyűlés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az e téren tapasztalható elmaradottságra, s kormányzati támogatást szerezzen a magyarországi ivóvízhelyzet javítása érdekében. 1938. A Romániához csatolt Fekete-Körösi Társulat a folyó jobb parti töltéseit 1 méterrel megemelte és a Felfo- gó-csatorna felé eső töltésein is elvégezte a szükséges munkálatokat. 1938. Az 1896-ban újraalakult Fekete, Pécsi és Egerszegi Vízlecsapoló Társulat nevet változtatott „Feketevízi Lecsapoló Társulat" néven működött tovább, s korábbi feladatai közé az öntözést is felvállalta.
