Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1910 1910. január A Szolnok-Csongrád-Tiszabalparti, a Tisza-Köröszugi, valamint a Tóköze-lstvánházi ármentesítő társulatok egyrészt a természeti adottságok alapján, ill. a leendő létszámcsökkentés érdekében egyesültek. Társulati főmérnökké Végh Artúrt választották. 1910. február 18. * Bartsch Lajos (Kiskunfélegyháza) vízmérnök, társulati igazgató főmérnök, majd az ATIVIZIG vezető munkatársa, a délalföldi vízhasznosítási munkák szakértője. (+ Szeged, 1990. április 13.) 1910. május 13. * Zádor Alfréd (Diósgyőr) vízmérnök, a győri VÍZIG mérnöke, csoportvezetője, majd a Soproni Vízgazdálkodási Társulat igazgató-főmérnöke, a Fertő-táj vízgazdálkodási kérdéseinek szakértője. (+ Sopron, 1989. március 3.) 1910. május Nádudvar székhellyel megalakult a Hortobágyjobb- parti Belvízlecsapoló Társulat. 1910. július 6. * Simonfai László (Garamolaszka) mérnök, a Feketekörösi Ármentesítő Vízrendező és Öntöző Társulat szakaszmérnöke, majd az OVgFI főmérnöke, utóbb a Közép-Duna-völgyi VÍZIG igh.-főmérnöke, a vízépítés gépesítésének egyik irányítója. (+ Budapest, 1998. augusztus 18.) 1910. szeptember A Hortobágy-Berettyóvidéki Belvizeket Szabályozó Társulat eredetileg a belvizek rendezését tűzte ki feladatául, de a Hortobágy-főcsatorna és a Kösely árvizei ellen is védekeznie kellett, ezért ármentesítő társulattá alakult. 1910. október A Nagybecskereki Tiszai Ármentesítő Társulat egy érdekeltsége nyári gátat szándékozott létesíteni a Tisza bal parti hullámterén. Az új szervezet neve: A 98. és 100. számú tiszai átmetszések között fekvő hullámteret védő társulat. 1910. november 8. * Dégen Imre (Miskolc) mérnök, c. egyetemi tanár, a vízügyi szolgálat főnöke 1955-1975 között, a komplex vízgazdálkodás gondolatának és gyakorlatának megteremtője, a dunai és tiszai árvizek többször kinevezett árvízi kormánybiztosa, a szocializmus korszakának nagy hatású vízügyi vezetője. (+ Gyöngyös, 1977. július 14.) Előnye - hátránya A XIX. században végrehajtott tiszai ármentesítés általános hozadéka: • a gabonatermő földterületek kiszélesedése, az intenzív mezőgazdaság térnyerése, • a közlekedési és közegészségügyi viszonyok javulása, • új élettér kialakulása, •a korábban elzárt területek bekapcsolódása a gazdasági és kulturális vérkeringésbe. Az ármentesítés nem kívánt következményei: • a vizes élőhelyek összezsugorodása és a tiszai halállomány drasztikus csökkenése, • a szikes területek felszínre kerülése, • a belvízproblémák megjelenése. Gr. Cziráky Béla, a Dunavölgyi Társulatok Szövetségének elnöke Társulati mérnökök-állami mérnökök Az állami vízügyi szolgálat és a társulatok közötti viszony sajátos területe volt a mérnökök közötti személyes kapcsolat. Ez a kapcsolat egyfelől a műegyetemen edződött meg, másrészt - beházasodás révén - gyakori volt a mérnökcsaládok kialakulása. Apa és fia, após és veje, sokféle variáció akadt, amely ugyanakkor e viszonylag szűk társadalmi csoportot nem tette belterjessé, mert a szakmai képességek mindenkinek meghatározták a mérnöki társadalomban elfoglalt helyét. Gyakran megesett, hogy társulati mérnökök munkahelyüket változtatva, állami vízügyi szolgálatba szegődtek el, és viszont. Ha tendenciának nem is lehet nevezni, de elég gyakori volt, hogy a frissen végzett mérnökök társulatokhoz mentek dolgozni, vagy állami építési munkákhoz szegődtek el, s csak megfelelő tapasztalat után kerültek, az állami vízügyi szolgálaton belül, hivatali pozícióba. Egyes nagyobb társulatok jól fizették mérnökeiket, és az ottani munka sokoldalúsága is vonzónak bizonyult. Az állami szolgálatnál a fizetés - főleg a kiküldetéses munkák esetén - tisztességes volt. A folyam- és kultúrmérnökök egykori társadalmi megbecsültsége, mai szemmel igencsak vonzónak tűnik. Több alkalommal előfordult, hogy az állami mérnöki szolgálatból egyes - pályájuk vége felé tartó - idősebb mérnökök elfogadták a komolyabb társulatok igazgató-főmérnöki beosztását, s ezzel megerősítették anyagi biztonságukat. Folyammérnökök egy csoportja az 1900-as évek elején 106
