Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
A győri Cziráky-emlékmű - 1913. A Rába és a Mosoni-Duna összefolyásánál lévő földnyelven, a Hajós Alfréd által tervezett strandon tör az ég felé a karcsú Cziráky-obeliszk. Gróf Cziráky Béla 1852. május 23-án Lovasberényben született. Fiatalon, 32 esztendős korában, 1884-ben lett Fejér vármegye főispánja, s ezt a tisztséget egészen 1891-ig töltötte be, amikor az uralkodó a közös Külügyminisztériumba rendelte be szolgálatra, ahol a magyar ügyosztály vezetője lett. Mindez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy a Rábaszabályozó Társulat Cziráky 1911-ben bekövetkezett halála után két évvel monumentális vasbeton obeliszket állítson emlékére Győrben. A Rába és mellékvizeinek szabályozása a 19. század végén Nyugat-Magyarország mezőgazdasági fejlődésének egyik sarkalatos pontjává vált, de az eltérő birtokosi érdekek miatt a munka csak igen lassan és kis hatékonysággal folyt. Az országgyűlés - a közlekedés- és közmunkaügyi kormányzat hathatós közbenjárására - 1885-ben törvényt hozott a vízimunkák folytatására, ehhez kellő kölcsönt is kilátásba helyezett, s egy erélyes kormánybiztost, Radó Kálmán Vas vármegyei főispánt nevezte ki az 1873-ban alakult Rábaszabályozó Társulat élére. A kormánybiztos mellett működő véleményező bizottságnak már ekkor tagja lett Cziráky Béla is. A társulati demokrácia átmeneti felfüggesztése jótékonyan hatott a Rába-sza- bályozás ügyére, s az eredmények viszonylag hamar megmutatkoztak. A Rába 1886-1896 között végzett szabályozása magában foglalta a Marcal torkolati szakaszának rendezését is. A társulati önkormányzat visszanyerését bevezető 1896-ban tartott rendkívüli közgyűlésén a Társulat elnökévé gr. Cziráky Bélát választották. Vezetése alatt a Társulat konszolidálta vagyoni helyzetét, s a nem kis terheket jelentő belvízszabályozási munkákat is feladatai közé vette és sikerrel keresztülvitte. Cziráky Béla legtöbb előterjesztése, vitacikke, mondhatnánk úgy is - szakirodalmi működése a Rába-szabályozás kérdése körül forgott, annak ellenére, hogy hivatali munkája a bécsi külügyminisztériumhoz kötötte. A Rábaszabályozó Társulat 1913. október 4-én tartott díszközgyűlése alkalmából avatták fel az obeliszket a Földmívelésügyi Minisztérium, a Dunavölgyi Vízi Társulatok Szövetsége, a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet, valamint Győr város vezetőinek jelenlétében. A Cziráky emlékmű Győrben A Felső-Duna vízvidékének szabályozásával összefüggésben került sor a Lajta szabályozására is. Képünkön a Lajta mosonmagyaróvári torkolata 1910-1913 1910. november 10. * Mosonyi Emil (Budapest) mérnök, a vízerő-haszno- sítás és folyószabályozás nemzetközi hírű szakembere, akadémikus, egyetemi tanár, az Országos Öntözésügyi Hivatal mérnökeként a békésszentandrási duzzasztó vezető tervezője, a M. kir. Vízierőügyi Hivatal elnöke, utóbb a tiszalöki vízlépcső tervezője és kivitelezésének irányítója. (+ Singen, 2009. április 24.) 1910. A Tápióvölgyi Lecsapoló Társulathoz csatlakozott Nagykáta település. 1910. Megalakult a Felső-Marcalmenti Lecsapoló Társulat. 1911. A Rábaszabályozó Társulat a Duna-Lajta öblözetben, a Lajta medrébe, Mosonmagyaróvár felett duzzasztót és a Mosoni-Dunába torkolló árapasztót épített, ezáltal megszabadította a várost a Lajta elöntéseitől. 1911. A pozsonyi Kultúrmérnöki Hivatal 1908-ben készített tervei alapján, 56,6 km2 érdekeltségi területtel megalakult a Lajta Vízrendező Társulat. 1912. február 13. A felső-tiszai árvíz során Panyolánál és Tiszacsécsén elszakadtak a társulati gátak. 1913. január 15. * Forgó László (Csongrád) erdőmérnök, a Csongrád- Sövényházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat mérnöke, majd a Alsó-Tisza vidéki VÍZIG igazgatója, a térség árvíz- és belvízvédelmi rendszerének fejlesztésében játszott meghatározó szerepet. (+ Szeged, 1991. november 26.) 1913. január A Felső-Torontáli Ármentesítő Társulatnál és a Fekete- Körösi Ármentesítő Társulatnál szociális juttatásként az alkalmazottak részére bevezették a családi pótlék rendszerét. 1913. március A szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal tervei alapján megalakult a Principálisvölgyi Lecsapoló Társulat. 1913. március Kisebb társulatok egyesülése során megalakult a Gombos-Vajszka-Élőszigeti Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat, valamint a Szolnok-Csongrádi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Ez utóbbi három társulat egyesüléséből jött létre, de az érdekeltek együttműködése mindössze 8 évig tartott. 107
