Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1909 Szeszich Lajos igazgató-főmérnök 1909. március 30. + Szeszich Lajos (Nyíregyháza) vízmérnök, 1889-1908 között a Nyírvízszabályozó Társulat igazgató főmérnöke. (* Pécs, 1836. szeptember 23.) 1909. július 10. 710 km2 érdekeltségi területen megalakult a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló- és Öntöző Társulat, amely feladatául tűzte ki a Dunavölgyi Főcsatorna (DVCS) megépítését és a hozzátartozó belvízcsatornahálózat kialakítását. A munkát 1912. szeptemberében indították meg, s 1929-ben fejezték be. 1909. szeptember eleje Tiszadob határában, az ármentesítő töltés oldalában leleplezték gr. Andrássy Gyula egykori miniszterelnök, társulati elnök emlékművét. Az ünnepélyes avatáson Fekete Márton, a Tiszavölgyi Társulat titkára, valamint gr. Dessewffy Aurél, az Alsó-szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat elnöke méltatta Andrássynak a társulati mozgalomért kifejtett tevékenységét. 1909. november 28. + Némethy János mérnök, a FM min. osztálytanácsosa, a Felső-Tisza- és Szamos-szabályozási munkák felügyelője, a Tiszavölgyi Társulat műszaki szakértője. 1909. december 18. Egyéves előkészület után az érdekelt ármentesítő és más vízitársulatok megalakították a Dunavölgyi Vízi Társulatok Szövetségét. Elnökké gr. Cziráky Bélát, a Rábaszabályozó Társulat elnökét választották. Az új társulati szervezet alapszabályát 1910 augusztusában fogadta el a kormányzat. 105 Az egyik legnagyobb társulat, a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő Társulat székháza Szentesen A maximális megterhelés: A tiszai törvény, majd később a vízjogi törvény is a közérdekből létrehozott társulatok esetében, ha a befektetett alaptőke meghaladta a mentesített terület kataszteri tiszta jövedelmének 12-szeresét, a többletet az állam viselte. Ugyanakkor a fenntartás és működtetés költségeire ez a kedvezmény nem terjedt ki. Vasúti és egyéb közlekedési hozzájárulások: Az 1870-es évek végén a pénzügyi nehézségekkel küzdő tiszai társulatok megsegítésére a kormány és a törvényhozás kedvezményeket adott a az érdekeltségi területen megépített vasutak és közutak tekintetében. Az 1884:XIV. te. kimondta, hogy a körtöltések, utak, vasutak, csatornák és épületek tulajdonosai az ármentesítési költségekhez oly arányban kötelesek hozzájárulni, amennyivel többe kerülne építményük szabadultak az ártéri járulék költséges és bizonytalan kimenetelű behajtásának terhétől. Azonban az is csakhamar kiderült, hogy az állam ezzel oly terheket vett magára, hogy az 1889-ben hozott törvény kimondta, az adóvisszatérítés nem lehet nagyobb az illető területek adójának 80%-ánál, mert előfordult volna olyan eset, hogy egyes ármentesített területeken többet fizetett volna vissza az állam, mint amennyit adóban bevett. Ugyanez a törvény az adóvisszatérítés mértékének változatlanságát 50 évre állapította meg, mert több társulat kölcsöneinek felvételekor - hogy előnyösebb feltételeket alkudjon ki - az adóvisszatérítést is lekötötte a hitelező bankokkal szemben. fenntartása és biztosítása, ha nem létezne az ármentesítő töltés. A helyi érdekű vasutakat egy későbbi törvény kivette ebből a körből, s az utak tekintetében is csak a kőutak építői tartoztak hozzájárulást fizetni, de ők is csak abban a mértékben, amennyiben az ármentesítés folytán károsodástól mentesültek. Gr. Andrássy Gyula 1909-ben emelt emlékműve Tiszadobon
