Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
Folyammérnöki hivatalok és a társulatok A folyammérnöki hivatalok elsősorban a felügyeletük alá tartozó folyószakaszok megfelelő állapotáért tartoztak felelősséggel, s ennek érdekében vagy saját kivitelezésben, vagy pedig vállalkozó bevonásával végezték el az engedélyezett beruházásokat. A hivatalban a hivatalfőnök mellé beosztott mérnöki és irodai személyzetet a vízmesterek (korábban a rétmesterek), a folyamfelvigyázók, az állami őrök, medertisztító kormányosok, a vízmércejegyzők... stb. csapata tette teljessé. A folyammérnöki hivatal főnöke széleskörű jogosítványokkal rendelkezett. Ezek közül most elsősorban a társulatokkal, illetve az árvízvédelmi készültséggel kapcsolatosakat tekintsük át. A hivatal főnöke a társulatokkal, mint miniszteri megbízott állt kapcsolatban. E minőségében vett részt a társulatok alakuló közgyűlésén, vagy a választmányi üléseken. Ezen összejöveteleken szólási és tanácskozási joga volt. Ha az ott meghozott határozattal kapcsolatban bármilyen hatáskörébe eső kifogása volt, akkor a - neki továbbításra amúgy is megküldött - jegyzőkönyvet véleményével együtt terjesztette fel a miniszterhez. A társulatok zsilipkezelési és gátvédelmi szabályzatában foglaltak rendszeres ellenőrzése is az ő feladatát képezte. Ennek megfelelően minden évben tavasszal a társulati töltéseket beutazta és meggyőződött arról, hogy a társulat a gátvédelmi szabályzatban megállapított védőanyagokat a töltésekre kihordta-e, s hogy a töltések, zsilipek, átereszek a bekövetkező nagyvizekkel szemben védképes állapotban vannak-e. Az is miniszteri megbízott feladatát képezte, hogy megbizonyosodjék arról, vajon a társulat a gátvédelmi csapatokat megszervezte-e és azokat kellőképpen begyakoroltatta-e. Ha valamilyen okból a miniszteri megbízott nem tudta ezen feladatait teljesíteni, akkor azt a mérnök kollégáját rendelhette ki az ellenőrzés megtételére, aki - árvédekezés esetén - a szóban forgó a társulathoz volt kijelölve. Az állam a gátak, és a hozzátartozó építmények felügyeletéért cserébe a társulattól gátkilométerenként évi 1 forint átalányt szedhetett be. A gátak állapotáról szóló mérnöki jelentést szintén a miniszternek terjesztették fel, s ha szükséges volt, figyelmeztették a társulatot, illetve a felügyelő törvényhatóságot az intézkedések megtételére. Ha a felülvizsgálat alapján A folyammérnöki hivatalok és vízépitészeti felügyelőségek területi beosztása 1901-ben szükségesnek mutatkozó munkákat a társulat 8 napon belül nem kezdte meg, akkor az illetékes folyammérnöki hivatal - a Pénzügyminisztérium egyetértésével és megfelelő közigazgatási határozat alapján - saját maga gondoskodott a munkák elvégeztetéséről. A költségeket a társulat kellett viselje. Árvízi bejárás anno - 1902. A folyam- és kultúrmérnöki hivatalok szakközegei, egy 1902-ben kelt miniszteri utasítás értelmében, ősszel (szeptemberben) is kötelesek voltak ellenőrizni a társulatok, községek, illetve magánosok árvédelmi készültségét, s a társulatok képviselőinek jelenlétében beutazták a töltésvonalakat és megszemlélték a műtárgyakat. Az őszi bejárást az is indokolta, hogy tavasszal, az áradásokat közvetlenül megelőzően, a védművekhez kellőképp nem lehetett hozzáférni, s az észlelt hiányosságok megszüntetésére sem volt már elég idő. Hogy az őszi beutazás során figyelmüket nehogy valami is elkerülhesse, a miniszterhez intézendő jelentéshez egy kitöltött kérdőívet is mellékelniük kellett, amelyben a töltések fenntartására, a belvizek levezetésére vonatkozó valamennyi körülmény fel volt sorolva. Ezeket a jelentéseket azután a helyszínen a kerületi felügyelők ellenőrizték, s végül a beérkezett információk alapján, minden év decemberében az Országos Vízépítési Igazgatóság értékelte az ország árvédelmi helyzetét. Az értékelés a megteendő intézkedéseket - javaslat formájában - a miniszter elé utalta. 1902. * Ábrahám András mérnök, az 1930-40-es években az Alsószabolcsi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat ig.főmérnöke, a Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottságának tagja, jeles vízkárelhárítási szakember. (+1982 után) 1903. április 3. + Andrássy Aladár gróf (Budapest), nagybirtokos, honvéd őrnagy, Bem törzstisztje, utóbb Gömör vármegye főispánja, 1895-1902 között a Tiszavölgyi Társulat elnöke. (* Pest, 1827. február 16.) 1903. december 4. * Helbényi László (Győr) mérnök, a Rábaszabályozó Társulat győri szakaszmérnöke, később a győri VÍZIG vezető beosztású műszaki munkatársa, a magyarosztrák vízügyi kapcsolatok egyik szervezője. (+ Győr, 1970. augusztus 2.) 1903. Az Ikva mentén, a kultúrmérnöki hivatal tevékeny közreműködésével megalakult a Kópházi Rétöntöző Társulat, majd ezt követte a nagycenki és a nagylózsi rétöntözések létrejötte. 1904. február 12. * Adámy József (Besztercebánya) vízmérnök, a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat igazgató főmérnöke. (+ 1948. után) 1904. június 13. * Fejér Vilmos, id. (Holdvilág) vízmérnök, a Kaposvízi Társulat igazgató-főmérnöke, a Közép-dunántúli VÍZIG műszaki igh.-e, a vízrendezési feladatok szakértője. (+ Székesfehérvár, 1986. május 31.) 1904. október 3. * Gavallér Endre (Kisvarsány) kultúrmérnök, a Tisza- Köröszugi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke, majd a Nyírvíz Szabályozó Társulat beosztott mérnöke, a róla elnevezett előregyártott vasbeton csatornafenék burkolat tervezője. (+ Nyíregyháza, 1963. május 8.) 1904. december 6. Az országgyűlés által „A Rába szabályozó Társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről,és pénzügyi viszonyainak rendezéséről" meghozott XXXIX. te. a társulat alapszabályszerű feladatai közül törölte a Fertőtó teljes lecsapolását. Ugyanakkor e törvény alapján a földmívelésügyi miniszter kötelezte a társulatot a Kisrába-torokban lévő ősrégi duzzasztógát helyett egy új gátnak (a nicki gátnak) kiépítésére és annak a társulat költségén való fenntartására. 1902-1904 101
