Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A vízügyek államosítása, a szocialista korszak vízgazdálkodása
1956 1956 1956-1957 Lászlóffy Woldemár, a „Tisza hidrológusa" Az országban telepített 35 vízhőmérséklet-mérő állomás 1946-1952 között észlelt adatainak 1 955-ben történt feldolgozásával Lászlóffy Woldemár hidrológus, a hazai folyók és tavak hőmérsékleti viszonyainak úttörő jellegű, első elemző vizsgálatát végezte el 1 956. március 4-1 9. A dunai jeges árvizet megelőzően a vízgyűjtőn jelentékeny mennyiségű hó hullott. A szokatlanul hideg február közepére a Dunán Pozsonyig, igen erős jégpáncél alakult ki. Február végén és március elején a nyugatról érkező enyhülés intenzív olvadást eredményezett, mely a Kárpátok nyugati karéján további 100 mm csapadékkal párosult. A kialakult árhullám a folyó magyar szakasza mentén, különösen Dunaföldvárnál és alatta számos jégtorlaszt hozott létre. Az árvíz tetőzése a korábbi maximumokat 28-103 cm-rel haladta meg, annak ellenére, hogy a Dunán és a Sión 58 (!) gátszakadás alakult ki. Víz alá került 740 km2, 39 községből közel 60 ezer embert kellett kitelepíteni. A védekezés költségeivel együtt az anyagi kár 627 millió Ft volt. Az 1954. és 1956. évi árvizeket követő töltés-helyreállítási munkálatok során kezdődött meg a dunai töltések korszerű körülményeknek megfelelő továbbfejlesztése. 1956. április 9. Magyarország és Ausztria Bécsben egyezményt írt alá a közös határvidék vízgazdálkodási kéréseinek rendezése érdekében. A két országot érintő vízi ügyek koordinálására és rendezésére megalakították a Magyar-osztrák Vízügyi Bizottságot. A dunai árvíz hatására tönkrement tassi zsilip épülete 1956. tavasz A Duna tavaszi jégzajlása összezúzta az egyik utolsó dunai hajómalmot, amely Úszód község alatt működött. július 9-1 3. A MTA Hidrobiológiái Főbizottságának megbízásából a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya megszervezte az „1. Tisza-expedíció”-t. Az első út alkalmával 19 tudományos szakember (zömmel biológusok) Tiszabecs és Tiszafüred között vizsgálta a folyó élővilágát és természeti körülményeit. Az expedíció folytatására 1957. júliusában került sor a Tiszafüred-Szeged közötti folyószakaszon. Az 1958. májusában lebonyolított „III. Tisza-expedíció” során a kutatók a vásárosnaményi mederszakasz limnológiai viszonyait vizsgálták behatóbban. július 14. A bakonszegi utolsó földgát átvágásával félszelvénnyel elkészült a Tiszavasváritól Bakonszegig vezető, mintegy 100 km hosszú Keleti Főcsatorna, amelynek tervezett teljes kiépítése után nemcsak az öntözést, hanem a hajózást is biztosítania kellett. A Főcsatorna fontos műtárgya volt az ugyancsak ebben az évben átadott bakonszegi leeresztő-zsilíp, amely lehetővé tette, hogy percenként 10 m3 öntözővizet vezessenek a Kék-Kállón és a Berettyón át a Körösök vízrendszerébe. 1 956. október 23. A budapesti tüntetéssel kezdetét vette a magyar nép forradalma a diktatórikus államberendezkedés ellen. 1956. A vízügyi igazgatóságoknál megkezdődött a vízminőségi laboratóriumok kialakítása. A szervezésben meghatározó szerepet játszottak a VITUKI munkatársai. Az első laboratóriumot a szolnoki vízügyi igazgatóságnál építették ki, igaz még öntözővíz-vizsgálati céllal. 1956. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadásában megjelent A magyar medencék talajvize címmel az ország első talajvíztérképe és a hozzá fűzött tudományos magyarázat. Az 1:200 000 méretarányú térképet Vitális Sándor javaslata alapján, Rónai András vezetésével 1950-1955 között készítették el a geológusok, sok százezer használati kút adatainak egybevetésével. Az időjárási események rendszeres megfigyelése óta ebben az évben mérték a legtöbb csapadékos napot - összesen 143-at - a délnyugati határ közelében fekvő Letenye térségében. A VIZITERV által készített tervek alapján megindult a Soroksári- Dunaágat felülről lezáró Kvassay-vízlépcső vízerőtelepének építése. 1 957. január 1. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium megszűnéséből fakadóan az OVF addigi hatásköre kiegészült az ivóvíz-ellátási, csatornázási, valamint a helyi vízkárelhárítási főhatósági jogkörbe tartozó valamennyi feladattal. február 21. A Elnöki Tanács által meghozott 48. sz. törvényerejű rendelet, amely lehetővé tette, hogy a helyi vízgazdálkodási feladatok ellátására vízgazdálkodási társulatok alakulhassanak, s szabályozta azok létrehozásának feltételeit. Ugyancsak ez a jogszabály adott első alkalommal módot arra, hogy a helyi vízellátás és csatornázás megoldását társulati formában oldják meg. A jogszabály előkészítésében dr. Frommer József, az OVF Jogi Osztály vezetője vállalt jelentős szerepet.
