Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1776-1778 1 776. november Heves és Külső-Szolnok vármegye - a rendkívüli tiszai árvízre tekintettel - határozatot hozott a Mirhó-gát lerombolására, amely- lyel a hatalmas víztömeget a Mirhó korábbi árterére vezették rá. Az első hetekben senki nem tiltakozott az eljárás ellen, de a következő év februárjában Karcag és Kisújszállás panasszal élt, s a gát újbóli megépítését követelték. 1777. A pesti egyetemen a Gyakorlati Mértan (Geometria practica) tanszékének vezetésével (Franz) Rausch Ferenc professzort bízták meg. Rausch feladata volt, hogy az egyetemen az építészet, a föld- mértan és a vízműtan tárgyakat adja elő hallgatóinak. Az udvari kamara Joseph Walcher hajózási igazgató vezetése alatt Hajózási Igazgatóságot állított fel, amely a Duna magyar- országi szakaszán 4 további állomást működtetett. Az Igazgatóság a Duna hajózhatóságának biztosítását látta el. A munkát anyagi okok miatt 1781-ben be kellett fejezzék, s az Igazgatóság szervezetét megszüntették. Kiss József kamarai mérnök tervei szerint, Laáb Gáspár Moson vármegyei mérnök vezetésével a korábban épített két oroszvári töltésszakaszt kőgáttal összekötve egy máig fennálló, 4,4 km hosszú egységes védővonallá alakították ki. 1777. Bállá Antal kamarai mérnök az 1770-es évek pusztító áradásainak figyelembevételével készítette el a Mirhó-fokon kiáramló tiszai árvizek által kialakított vízrendszer térképét. A szombathelyi püspöki palota alapozási munkáinál kerültek elő a római kori Savaria hajdani vízvezetékének maradványai. A vízvezeték Velemtől Rohoncon át vezetett az ókori városba. 1 778. május 1 5. Gr. Károlyi Antal saját költségén megindította az Ecsedi-láp le- csapolásának munkálatait. A vármegye által kirendelt közerő segítségével 1779- végére elkészítették azt a csatornát, amely a Kraszna vizeit a szamosszegi Éghídtól Domahidáig rendezett viszonyok között vezette le. június 29. Egy hirtelen támadt, de tartós felhőszakadás a Szinva és a Pece patakok vizét annyira felduzzasztottá, hogy Miskolc városát addig nem tapasztalt, jelentős károkat okozó áradás öntötte el. Crantz 1 777-ben kiadott könyvének allegorikus címrajza, amelyen Pallas Athéné átadja a királynőnek az elkészült művet Az 1762. évi Mária Terézia-féle rendeletre beküldött adatok alapján készítette el H. J. Crantz, neves bécsi orvostanár az egész monarchia első ásványvízkataszterét, amely Bécsben Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie ... [Az Osztrák Monarchia gyógyforrásai...] címmel látott napvilágot. Egy 18. századi mesterséges csatorna a Duna és a Tisza között __ N oha a Duna és a Tisza összekötésének gondolata már a 18. század elején több alkalommal felmerült a kormányzat köreiben is, az első sikeres vállalkozás megindítása és lebonyolítása Kiss József (1748-1813) nevéhez fűződik. A nagyszabású vízmunkálat célja a páratlanul termékeny délvidéki területek vizeinek levezetésével a vidéket művelhetővé tenni, valamint az egész Délvidék terményeinek értékesítését egy olcsó víziút építésével megkönnyíteni. Kiss József, mint bácskai kamarai igazgató mérnök vetette fel az egész terület egységes vízrendezésére alkalmas Monostorszeg-Bácsföldvár vonalvezetésű Duna-Tisza csatorna tervét. A terv kidolgozásában közreműködött fivére, az ugyancsak hadmérnök Kiss Gábor (1751-1800), és 1792-ben együttesen szervezték meg az uralkodó nevét viselő, s ennek megfelelően a királyi kamara által is támogatott „Ferencz csatornái kir. szabadítékos hajózási társaságot”. A csatornaépítéshez igénybe vett területeket a kamara ellenérték nélkül bocsátotta a Társaság rendelkezésére, és a munkálatok támogatására 200.000 forintnyi előleget utalt ki. Az 1802-ben megépült Ferenc-csatorna tiszai torkolata A metszet a verbászi és az ó-becsei hajózsilipeket ábrázolja a legmagasabb, ill. legalacsonyabb tiszai vízállásnál
